A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-12-01 / 12. szám
16 hogy az mindent inkább elszenvedjen, még a halált is, mintsem hogy beszennyezze a lelket és megbántsa az Istent. Másodszor, a léleknek irányítania kell a test vágyait és erőit, hogy azok alkalmazkodjanak az Isten által eléjük kitűzött célokhoz. Krisztus nagyon világosan kijelentette, hogy mi mindent kell az embernek elszenvednie testében, mintsem hogy elveszítse Isten barátságát: "Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket, meg a testet is pokolba taszíthatja". (Mt. 10,28.) Ugyancsak Krisztus mondotta: "Ha kezed, vagy lábad bűnre csábít, vágd le és vesd el magadtól... Ha pedig szemed csábít bűnre, vájd ki és vesd el magadtól". (Mt. 18, 8-9.) Ily erőteljesen, jóllehet jelképes módon, hangsúlyozta Krisztus, hogy testünknek inkább el kell szenvednie bármit, vagy el kell vesztenie bármit, mintsem hogy beleegyezésünkkel is magával rántsa a bűn poklába. / Ugyanakkor az Ur Jézus a test megtagadásának szükségességét is tanította, mind azért, hogy eleget tegyen a bűnért, amelyből kivette részét, mind pedig hogy elsajátítsa a léleknek való engedelmesség erényét. Negyvennapon és éjen át tartott böjtjével O maga adott példát a testi önmegtagadásra, jóllehet ő teljesen bűn nélkül volt. (Mt. 4, 2.) Az eddig mondottakból nem szabad azonban arra következtetnünk, hogy a szenvedés önmagában véve jó, vagy hogy cél lenne. A cél hogy az ember természete egyesüljön Istennel, itt a földön a hit és szeretet által, a mennyben pedig Isten boldogító színelátása és a vele való együttlét által. Csak azokat a testi szenvedéseket szabad átkarolnunk, amelyek szükségesek Istennel való egyesülésünk fenntartásához. Néha ez a vértanúságot jelenti. Gyakran a bűnalkalomtól való elszakadással járó testi áldozatokat kívánja meg. Mindig megköveteli azonban a test fegyelmezettségét, hogy az megtanulja a léleknek való engedelmességet. Erre a fegyelmezettségre különösen ott van szükség, ahol az eredeti bűn következtében testünk különösen is hajlik a rosszra. A léleknek a test felett gyakorolt uralma nem szorítkozik azonban a szenvedés elfogadásának megparancsolására és az elégtételadásra, jóllehet ezek minden ember számára szükségesek. A léleknek irányítania kell a test képességeit és erőit azok megfelelő használatában és a vele járó élvezetekben is. így a léleknek irányítania kell a szemet mind abban, hogy a rossz
