A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-12-01 / 12. szám
17 tói elforduljon, mind pedig abban, hogy azt nézze, ami szép és jó. Ugyanígy fülünket a lélek számára jó és hasznos dolgok meghallgatására utasítja. Képzelőtehetségünket pedig arra készteti, hogy felidézze azokat a képeket, amelyek Isten bensőségesebb szeretetére indítanak, mint pl. Krisztus szenvedésének emléke, vagy a szentek hősies erényei, szüléink nagy áldozatai, amelyeketérettünk vagy Istenért hoztak. Ugyancsak a lélek irányítja a testet azoknak az erényeknek gyakorlásában is, amelyek kapcsolatban állnak a testtel. így a tisztaság erényének gyakorlatánál megtanítja a testet, hogy Istentől kapott ez irányú képességét és a velejáró gyönyöröket helyes módon használja. Tehát csakis a házasságon belül és Isten terveinek és törvényeinek megfelelő módon éljen velük. Minden egyéb módon való kielégítésre ösztönző vágyát pedig visszautasítsa, s azoknak ellenálljon. A s z em ér me t e s s ég erényének gyakorlásánál pediga lélek rászoktatja a testet tisztaságának megvédésére azáltal, hogy kerüli mindazokat a szavakat, cselekedeteket, viselkedésmódot, öltözködés-módot, amelyekről a tapasztalatból tudja, hogy erős vágyakat keltenek fel önmagában vagy másban. Az evésben-ivásban való m é r t ékl et e s s ég erénye szintén megkívánja a lélek uralmát a test fölött. A lélek helyesli az étel és ital mérsékelt élvezését. Visszatartja azonban a testet a túlzásoktól, főleg a szeszesitalokat és a kábítószereket illetőleg. A lélek tudja, hogy a mértéktelen ivás lealacsonyítja a testet, eltompítja az értelmet és az akaratot és beszennyezi bennünk Isten képét és hasonlatosságát. A lelkierősség erényének gyakorlásánál is szükség van a test felett való uralomra. Ezzel az erénnyel szoktatja rá a lélek a testet azoknak a szenvedéseknek az elviselésére, amelyeket Isten szeretete megkíván tőlünk. Mint mondottuk, ezek jelenthetik a vértanúságtól kezdve a betegségen és öregkoron keresztül mindazokat a szenvedéseket, amelyekben Isten részesíteni akar minket, valamint a test búnös hajlamainak, vágyainak megtagadását és a bűnök kiengeszteléséért vállalt önmegtagadásokat. Meg kell itt jegyeznünk, hogy a léleknek testünk felett gyakorolt uralma sohasem lesz olyan tökéletes, hogy testünk sohasem lázadozik már lelkünk ellen. Szent Pál leírta, hogy lelkének mily öröme teliklstentörvényeiben, de ugyanakkor testének tagjaiban ellenállást érzett Isten törvényeivel szemben. Időnkint minden ember érzi magában ezt a lázadozást, Krisztus
