A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-12-01 / 12. szám
13 Testünk Isten szolgálatában Szent Pál mondotta minden kereszténynek: "Dicsőítsétek meg és hordozzátok Istent testetekben". íme néhány gondolat ezeknek a szavaknak gyakorlatra váltásáról. Igazában véve nem mondhatjuk azt, hogy testünk képes Istent szolgálni, hiszen testünk önmagában véve semmire sem képes. Ebben az életben testünk és lelkünk oly bensőséges egységben vannak egymásra utalva, hogy egyik sem képes semmire sem a másik nélkül. Két ok mégis különösképpen késztet minket arra, hogy foglalkozzunk azzal a kérdéssel, hogy testünknek milyen szerepe van Istenhez való közeledésünkben és a Vele való egyesülésben. Az egyik az, hogy még ma is sok szempontból hamis felfogás uralkodik egyesekben a testet és annak az emberi természetben való szerepét illetőleg. Amásodik ok pedig az, hogy sok vallásos tevékenységben a testnek oly fontos szerepe van, ami miatt megérdemli, hogy gondolkozzunk felőle és vizsgálatunk tárgyává tegyük. Az emberi testről alkotott hamis felfogások az egyik végletből a másikba esnek. Sok száz évvel ezelőtt kezdődött amanicheizmus néven ismert álbölcselet, vagytévtan. Ennek legfőbb tanítása szerint az emberben csak a lélek jó, a test lényegénél fogva rossz. Azonban kevesen követték következetesen ezt a tévtant, hiszen az megtiltotta nemcsak a házasságot (amely a testet és új testek létrehozását szolgálta), hanem még az evést-ivást és a testi élvezetek minden egyéb kielégítését is. Bizonyos tekintetben ennek a végletnek hívei azok a keresztény vallásalapítók is, akik az emberi természet "te lj e s elfajulását" hirdették. Ez a nézet túlzásba vitte a keresztény igazságot, amely szerint (Krisztus Anyjának kivételével) mindnyájan az áteredő bún-
