A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-12-01 / 12. szám

14

ben születtünk, és emiatt akaratunk rosszrahajló. Azok szerint, akik az emberi természet "teljes elfajulását" tartották, vagy tartják, még Jézus Krisztus érdemei sem képesítenek senkit sem arra, hogy testében ne vétkezzék. Szerintük nem a bűnös cselekedetek elkerülése által üdvözülünk, hanem azáltal, hogy Isten elfordítja ezekről tekintetét.

Sokkal inkább el van azonban terjedve ma a másik végletes vélemény, amely szerint az emberi test semmi rosszra sem képes. Mindazok, akiket megfertőzött az anyagimádás (a materializmus), tehát akik nem hisznek a lélek létezésében és a lelki értékekben, szükségszerűen a test imádói lesznek, s azt minden rosszra képtelennek tartják.

Az igazság a két véglet között van, és három elvben foglalható össze:

1. Az emberi test az emberi természetnek nemes és szent része, jóllehet rosszra hajlik.

2. A test szentségét csak azáltal őrizhetjük meg, hogy alávetjük a lélek uralmának.

3. A test és a lélek egymással közreműködve kell hogy szolgálják és imádják Istent.

/. AZ EMBERI TEST SZENT.

Több tény is tanúskodik arról, hogy az emberi test önmagában véve nem hitvány, vagy alacsonyrendű.

Mindenekelőtt ezt bizonyítja az atény, hogy Isten Fia emberi testet vett magára, amikor erre a világra jött. Testét egy emberi lény, Mária testéből alkotta. A végtelenül tiszta Isten pedig képtelen arra, hogy valami rosszal egyesüljön.

Másodszor, Krisztus megígérte, hogy lakást vesz követői testében, mindaddig, míg hűek maradnak hozzá. O maga mondta: "Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk és benne fogunk lakni". (János 14, 23.) Szent Pál rávilágított arra, hogy ezek a szavak nemcsak a lélekre vonatkoznak, hanem a testre is: "Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma... Dicsőítsétek meg és hordozzátok tehát az Istent testetekben". (1 Kor. 6, 19-20.) Isten mindenbizony- nyal nem venne lakást valami lényegénél fogva romlott dologban.