A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-11-01 / 11. szám
43 Az Automobile International adatai szerint 1962. január 1-én százmillió hatszáznegyvenezer személygépkocsit tartottak nyilván a világ ötvenhét nagyobb autóparkkal rendelkező' országában. A szám azóta jelentékenyen növekedett, mert az autóipar évente tizenkét millió személygépkocsit dob a világpiacra. A szám növekedni fog továbbra is. Ha nem is éri el minden ország már a közeljövőben az Egyesült Államok és Kanada állapotát, ahol minden harmadik emberre jut egy autó, a fejlődés mindenütt afelé halad, hogy a személygépkocsi a tömegek használati eszközévé váljék. Amidőn ezekről a hatalmas számokról olvasunk, a legelső gondolat, amely felmerül: alkalmas-e rá minden harmadik ember, hogy autót vezessen? Ahogyan az autó egyre nagyobb helyet foglal el az emberi társadalom életében, úgy válik egyre súlyosabb, életbevágó kérdéssé az autóvezetés lélektana és erkölcstana. Mit jelent az autó az ember számára? - teszi fel a kérdést Louis Beirnaert az Etudes hasábjain írt "Az ember és az autója" című tanulmányában. Egyszerű jármúvet-e, vagy presztízs-tárgyat? Vagy - ahogyan a francia kifejezést - "objet de prestige" - még fordítani lehet: varázseszközt? Vannak, mégpedig igen nagy számban, olyanok, akik számára az autó nem csupán jármű, hanem az utóbbi is: varázseszköz. Az autó - állapítja meg Beirnaert - nem olyan jármű, mint a többi társa. Különleges helyet foglal el közöttük. Rendkívül fürge,mondhatni: tanulékony szerkezet. Könnyedén engedelmeskedik vezetőjének, boszorkányos gyorsasággal követi annak egyetlen kéz- vagy lábmozdulattal közölt parancsát. De éppen ezzel a kezességével kísértésbe AZ EMBER ÉS AZ AUTÓJA
