A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-11-01 / 11. szám
44 is viszi, el is tudja csábítani. Olyan élményekkel kecsegteti és ajándékozza meg, amelyeknek csak az tud ellenállni, aki legyőzte és megfegyelmezte önmagában a gyermeki mohóságot, a kamaszos féktelenséget. A kísértések közül, amelyekkel a gépkocsi próbára teszi a gyöngébb lelkeket, a két legveszélyesebb: a "plaisir de la dévoration" - a habzsolás gyönyöre, és "griserie de la vitesse" - a sebesség mámora. Nemcsakakocsi "falja" a kilométereket; az önmagán uralkodni nem tudó vezetőt is elragadja a habzsolás gyönyöre. A körvonalakká oldódó és mellette elsuhanó mezők, fák, hegyek, falvak és városok között nem a minőségi élményt keresi, hanem az élmény mennyiségét élvezi. Beirnaert szerint a "habzsolás" a fogyasztásra beállított ember végleges magatartása. Minél többet akar magáévá tenni, megragadni a világból, térből, teljesítményből, mégpedig a lehető leggyorsabban, legkevesebb idő alatt. Van ember, aki az autóban úgy érzi, végre kikerülhet, kitörhet a korlátozások közül, amelyek napi életében körülveszik. Azt hiszi, átszakíthatja a tér és idő korlátáit is, új világba kerül, amelynek ő a feltétlen ura. Kozmikus élményt keres és vél találni a száguldás primitív örömében. A hatalomvágy, önzés és uralom vágy kísérti meg a vezetőt a mohó száguldásban. A sebesség mámorában lehullanak róla, háttérbe szorulnak benne a "mi" parancsai. Az országutak világából ma még nagyon sokszor hiányzik minden közösségi érzés. Csak akkor alakul ki itt egy-egy pillanatnyi közösség, ha a gépkocsi-folyam valamilyen akadály előtt feltorlódik, megtorpan. Ilyenkor a vezetők együtt érdeklődnek, szitkozódnak és méltatlankodnak. De mihelyt szabad az út, széthull az összeverődött laza kollektívum és minden tagja ha- nyathomlok veti magát elszigeteltségébe.
