A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-11-01 / 11. szám
42 PÉCS. - A kommunista vallásüldözés legújabb fogása világszerte az, hogy a papság utánpótlását teszik lehetetlenné. Ezta"vér felen egyházüldözést” lehet csendben és feltűnés nélkül lefolytatni. Ugyanakkor i- gen eredményes módszer. Ezt bizonyítja pl. a pécsi egyházmegye jelen helyzete. 1956-ban 427 pap szolgálta a hívek lelki szükségleteit. 1963 végére a papok száma 300-ra csökkent. Ez rövid hét év alatt, 30 %-os csökkenést jelent! • Országos viszonylatban is szánalmas a helyzet. Az öt megmaradt szemináriumban és a budapesti hittudományi akadámián a kispapok száma 300 körül ingadozik. A kormány évente csak 12-1 Akispap szentelését engedélyezi. A többi 10-20 végzett kispap sorsa bizonytalan: nem tudják, hogy mikor gyakorol hatják majd hivatásukat. A háború előtt átlag 1200 volt a kispapok száma, évente Il0-I20szenteléssel. Az Egyház helyzetének mérlegelésekor ne felejtsük azt, hogy Magyar- országnak jelenlegi kb. 3000 papja közül 700 nem gyakorolhatja hivatását, mivel az állam "v isszavonta működési engedélyüket". Lehetetlenség, hogy évi 12-14 újonnan szentelt pap betöltse ezeknek, a lelkipásztori munkából kirekesztett papoknak a helyét is, meg az el halálozás, és kiöregedés által támasztott üresedéseket is! - Ezekről a tényekről, meg a teljes titoktartással lefolytatott papi perekről, amelyek éppen a papok legértékesebbjeit süllyesztik el, nem esik szó azokban a propaganda-sajtótermékekben (főleg pl. a Magyar Hírek-ben), amelyekkel a kommunista kormány megbízásából különfélesemlegesnek látszó szervek (pl. a "Magyarok Világszövetsége") elárasztják a külföldet. Es, sajnos, számos külföldön élő magyar is, lassan-lassan elhiszi a sorozatosan feltálalt hazugságokat vagy fél igazságokat, és meg van győződve arról, hogy Magyarországon "lényegesen javult" az Egyház helyzete... SZIBÉRIA. • A szovjet istentagadó folyóirat, "Nauka i Rel igi ja” arról számol be, hogy Szibéria óriási erdőségeiben számos titkos kolostor húzza meg magát. Erdészeti kiszállásokkal, ill. felderítésekkel kapcsolatban bukkantak rá ilyen szerzetes-közösségekre, amelyek túlnyomó többségükben az orosz egyház "raszkolnik" (óhitű) tagozatához tartoznak. A szerzetesek az őserdők mélyén, tűzzel meg fairtással kitisztogattak e- gyes területeket és azokon földművelésből és baromfitenyésztésből tengették életüket. Vállalták a végsőkig menő szegénységet is, csakhogy biztonságban legyenek az ",AntikrisztustólValahányszor veszélybe jutottak, hogy felfedezik őket, elpusztították tanyájukat és még beljebb menekültek az őserdőbe. A raszkolnikok a 17. század közepén váltak ki az ortodoxiából, mert az akkori pátriárkának gyökeres újításaival szemben ragaszkodtak az őseiktől örökölt szertartásokhoz. Az orosz egyház "eretnekeknek" tekinti őket.
