A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-11-01 / 11. szám
24 rettük Istent, hanem ő szeretett minket, és elküldte Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért... Abból ismerjük föl, hogy benne élünk és ő mibennünk, hogy saját Leikéből adottnekünk... " (1 János, 4,10 és 13.) A legtökéletesebb az, aki a legtöbbet kapott. "Önmagunkat átadni Istennek", miután talán már hősies áldozatokat hoztunk, még mindignem jelent mást, mint "kapni Istentől", befogadni Isten Lelkét. "Gloria Dei, vivens homo", Isten dicsősége az élő ember, - mondja Szent Iraeneus. Az Isten dicsősége abban van, ha ejjyre inkább megszentelődünk, vagyis egyre inkább befogadjuk az 0 Ajándékát. "Az dicsőíti meg Atyámat, ha sok gyümölcsöt hoztok... "(János, 15,6.) 3. A hit, remény és szeretet növekedése. Az Isten adományainak befogadását és gyümölcsöztetését jelzi a három isteni erény, a hit, a remény és a szeretet növekedése bennünk, amelyekről Szent Pál már első levelének elején beszél (1 Tessz. 1, 3.) és amelyekről azt írja az első Korintusi levélben, hogy örök sorsunkat pecsételik meg: "Most megmarad ahit, remény, szeretet, ez a három... " (1 Kor. 13,13.). Innen van az, hogy minden lemondásnak és önmegtagadásnak értékét ezekben kell keresnünk. Áldozatunk csak akkor lesz termékeny, ha a hitből táplálkozik, ha a reménység élteti és ha az isteni szeretet sugalmazza" ... Osszam el bár egész vagyonomat a szegényeknek, s vessem oda testemet, hogy elégessenek, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem... " (Uo. 13, 3.) A három isteni erény egymással szorosan összefügg s végső forrásuk az isteni szeretet, helyesebben: Isten, aki Szeretet. Kezdetben van a Szeretet: a szentháromságos isteni Elet. A Szeretet, mely személyes közösség, kiáradó és teremtő Jóság. Ez ami létünk alapja: a Principium. "Megismertük a szeretetet, amellyel Isten szeret bennünket és hittünk benne". (1 János, 4,16.) így lettünk keresztények. Ez a felismerés és szerető elismerés a hitünk alapja. A hit nem más, mint a szeretet megvalósulási módja az időben: az isteni szeretet kinyilatkoztatása és kiáradása a szabadon kitáruló teremtmények felé. A hit majd egyszer megszűnik, mert látássá tökéletesedik. De már most a végleges állapotra törekszik. Ez a hathatós vágyakozás szüli a reményt, amely biztosan elővételezi a jövendőegységet, amely a szeretetközösségben valósul meg. S amikor a remény birtoklássá válik, a hit is vele együtt eltűnik. És már most, itt a földön önmaga eltüntetésére törekszik a hit. Arra, hogy a Szeretet (ez a hit tárgya) minél világosabban előtűnjön, látható legyen.