A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-11-01 / 11. szám

25

Ahol pedig látás van, megszűnik a hit.

Csodálatos ez a kölcsönös függés és összefüggés! Tulajdonképpen nem is három isteni erényről kell beszélnünk, hanem növekvő isteni életünk kibontakozásáról a létezés egyetlen aktusában.

Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy befejezzük Isten sze- retetét, pontosabban, hogy a mi szeretetünk által Isten szeretete elérje teljességét. S amikor a mi szeretetünkről beszélünk, akkor az Isten iránti és ugyanakkor a felebarát iránti szeretettünkre gondolunk; mert a kettő elválaszthatatlan egymástól. Szent János apostol tanítása e ponton félreérthetetlen: "isten szeretete azzal éri el tökéletességét, ha teljes bizalommal tekintünk az ítélet napjára, mert amilyen ő, olyanok vagyunk mi is e világon... Szeressük tehát Istent, mert Isten előbb szeretett minket. Aki azt állítja; Szeretem az Istent, de felebarátját gyűlöli, az hazug. Aki ugyanis nem szereti testvérét, aki lát, Istent, akit nem lát, hogyan szerethetné? Ezt a parancsot kaptuk tehát tőle: "Aki szereti Istent, szeresse testvérét is". (1 János, 4, 17-21.)

A mi feladatunk kitárulni Isten Ajándékának és közreműködni a kapott kegyelemmel. Istent nem múlhatjuk felül nagylelkűségben. Maurice Zundel oly találóan írta az Isten nagylelkűségéről: "Ó valóban adja, amit ad; azt is O adja, amit kér; és kétszeresen adja vissza, amit kap".

Annak, aki minden tőle telhetőt megtesz, Isten nem tagadja meg kegyelmét. Isten munkatársai vagyunk. Isten követeli a mi közreműködésünket. 0 akarja, hogy valóban befogadjuk és megőrizzük, hogy munkánk által gyümölcsöztessük kegyelmét és így munkáljuk örök sorsunkat. Mert valóban szeret, azt akarja, hogy valóban legyünk, hogy "partnerei" legyünk és így személyes közösségbe lépjünk vele.

De nem szabad felejtenünk: mi ültetünk és öntözünk, mi gyomlálunk és tisztogatunk, de a növekedést Istent adja (Vö. LKor. 3,6.) Amikor mindent megtettünk, amit tehettünk, mondjuk; haszontalan szolgák vagyunk... Ami nem azt jelenti, hogy semmik se vagyunk, hanem hogy Isten kegyelméből vagyunk azok, amik lettünk.

Krisztus éltető Lelkének a műve az isteni élet és annak növekedése. Ezt az Ajándékot kell kémünk az Atyától. S ez az imádságunk mindig meghallgatásra talál. Szent Lukács biztosít minket erről.