A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-11-01 / 11. szám

3

pett az arénába és egyetlen jájszó nélkül halt meg.

Antióchiai Sz. Ignác, az aggastyán is rámutat erre a titokra. Mikor elhurcolták és a törvény a vadállatok elé ítélte, így kiáltott fel: "Oh, hogy vágyom már arra, hogy a vadállatok felőröljék életemet és Krisztus Kenyerének jó lisztje lehessek! "

Az emberi gyengeséget tehát a hűséges lélekben megerősíti és emberfölöttivé teszi a Szentlélek ereje. Kínában töltött misszionárius éveim idején magam is láthattam Észak-Kina egy kis falujában annak a templomnak a romjait, ahová a boxerlázadás keresztényirtása idején a kínai hívek menekültek. Aggok, apák, anyák és gyermekek, mintegy háromszázan. A boxerek azt ígérték, hogy aki megtagadja hitét és kilép a templomból, kegyelmet nyer, aki bent marad, az ott fog égni, mert rájuk gyújtják a templomot. Senki sem mozdult. A templomot felgyújtották és ott égett mind a háromszáz vértanú. Mesélték, hogy élt abban az időben egyik faluban egy ópiumszívó, aki mindennap azért imádkozott, hogy vértanúhalált halhasson, mert szenvedélyének tehetetlen rabja lévén, nem remélt más kiutat üdvösségéhez. És ez az ember, aki nem tudott lemondani az ópium-szenvedélyről, mikor hittagadásra akarták kényszeríteni, ingadozás nélkül vállalta a kivégzést.

A vértanú lélek ereje tehát az Isten ereje. Erő a krisztusi életre, szenvedésre és ha kell, halálra is. "Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, el fogja azt veszíteni, aki pedig elveszíti életét énérettem, meg fogja azt találni. Pedig mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkének pedig kárát vallja?" Ez a krisztusi üzenet él az igazak lelkében életük minden fordulóján.

Mindnyájunknak fontos, hogy gyakran lapozzuk a vértanúk élettörténetét és hogy életútjukat követve visszatérjünk életünk igazi Forrásához, Krisztushoz. Tanításához a Szentírás olvasása, szentbeszédek hallgatása, lelkiolvasmány végzése, ima és elmélkedés által. Az O áldozatának, a szentmisének fontos szerepéhez úgy, hogy a lehető leggyakrabban, a parancsolt vasárnapokon és ünnepeken is túl, aktív, figyelő és elmélyedt lélekkel merülünk el Mesterünk megújuló vértelenKeresztáldozatában. A bűnbánat szentségének használatával, hogy lelkünket mindig tisztán tartsuk, mint Istennek szentelt, élő templomot. Hogy a lehető leggyakrabban térdelünk az áldoztató asztalhoz, az isteni Táplálékot magunkba fogadva készséges, alázatos és hívő lélekkel. Gyakorlati keresztény életet kell élnünk ahhoz, hogy