A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-11-01 / 11. szám

2

zugság ádáz dühét a hithű igaz emberek felett. A jelszó mindig jó- hangzású és a vád mindig ocsmány, hazug és megalázó.

Azt mondják, hogy az első századok vértanúinak száma - amikor sokkal kevesebb volt még az ember, különösen a keresztény - meghaladja a fél milliót. Azt is hozzáteszik a történelem kutatói, hogy körülbelül ugyanannyi keresztény tagadta meg hitét, amennyi feláldozta életét hitéért.

Számadatokat nem tudunk felmutatni korunk vértanúiról, de hittagadóiról sem. Az üldözés ideje ítéletidő a keresztényekre. Alegegye- nesebb út az Örök életre és a leggyorsabb út a Kárhozatra.

Miért állnak helyt sokan és miért lesznek árulók sokan? Mi adja az erőt a vértanúsághoz és mi az a végzetes gyengeség, mely árulásba visz?

Sokan úgy gondolták, hogy testi és szellemi adottságokon múlik ez leginkább. Ám kiderült, hogy gyenge fizikumú, gyenge idegzetű emberek, akik testi megpróbáltatásokat alig képesek elviselni és idegzetük a félelem legszömyűbb állapotába kergette őket; mégis szemrebbenés nélkül.vállalták a testi és lelki kínzást és meghaltak az ingadozás legkisebb jele nélkül. És ellentétképpen: erős, bátor, harcias, mindent kibírni látszó emberek összeomlottak, meghátráltak, megalkudtak, kibújtak, sőt az üldözők táborába álltak át, nem egy esetben segítve őket, hogy az Igazak nyomára vezessék őket és elítélésüknél is segítségükre legyenek.

A felelet sokkal egyszerűbb mint első pillanatra látszik. Csak azok állnakhelytaz üldözés idején, akikben Krisztus éli földi életét. Akik úgy magukba fogadták, úgy magukévá tették az O Igazságát, hogy ezért készek éppenúgy tanúságot tenni Isten és ember előtt, ahogy a Mester tette. Akik, mint Sz. Pál apostol vallotta magáról, a maguk életével vallják, hogy "élek én, de már nem is én, hanem Krisztus él bennem". Az első századok vértanú-aktáiban olvassuk, hogy egy fiatal anya, aki gyermeket várt, nem került a vadállatok elé aKo- losszeumban, mert törvény tiltotta, hogy várandós anyát kivégezzenek. Míg társait széttépték a vadállatok, ő a börtönben várt. Mikor a szülés ideje eljött, a fájdalom és gyötrelem hangos kiáltását hallatta. Az egyik őr gúnyosan fordult feléje és így szólt: "Ha most ilyen tehetetlen jajgatásban vagy, mi lesz veled, ha a vadállatok kezdenek szétmarcangolni"? A fiatal anya erre így válaszolt: "Most én szenvedek, akkor majd Krisztus ereje szenved velem"! És a feljegyzések azzal zárják az elbeszélést, hogy a szülés után mosolyogva lé