A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-01-01 / 1-2. szám

46

jén mindig a túlzó felfogások hatalmasodnak el. S ahol ezekuralomra jutottak a gondolkodásban, ott a vallásos tanítás elveszíti erejét. Helyét legtöbbször a gyakorlati közömbösség s nem ritkán - a forradalmivélekedés iránya szerint - a hitetlenség foglalja eh A megfontoltság sürgetése nagy jótétemény volt ekkor a magyar társadalom számára. A SZÍV túlzásoktól mentes szellemét talán az is igazolja, hogy ebben az ideiben vállalta el előállítását az EURÓPA nyomda zsidó származású és zsidó hitű tulajdonosa, az öreg Schmidek úr. Közeikét évtizeden át A SZIV-et ez a vállalat készítette eh Úgy tudjuk, hogy a szerkesztőség és a nyomdatulajdonos mindig legnagyobb megértésben voltak egymással.

P.Bíró 1924-ig maradt A SZÍV főszerkesztője. Am ige helyet tartotta, az újság magán hordozta P. B í r ó lelkületének uralkodó vonását. Az apostol tüze cikkeire is kiáradt. Az érzelmek középpontjába hatolt be és szinte ellenállhatatlan erővel ösztönzött a cselekvésre. Nem mindegyik olvasó mozdult meg, az világos. De amit P . Bíró lendületével hirdetett, annak mindig akadt híve, pártfogója, akadt legalább egy munkása, aki nem riadt vissza az áldozatoktól. - 1921-ben Temesvárról egy teológiai tanár menekült Budapestre, országszerte ismert volt a neve, mert pár esztendőn át ügyesen szerkesztette a Temesváron megjelenő egyik papi szaklapot. P. Bí - r ó hamarosan alkalmazta őt A SZÍV szerkesztésében. Előtte világiak segédkeztek neki, de ezek vagy nem rendelkeztek kellő írói képességgel vagy pedig - a jelek szerint - eléggé hódoltak szélsőséges ellenforradalmi eszméknek. Az új munkatárs - Dr. Czapik Gyula volt a temesvári menekült - jól értett a lap ügyes összeállításához és soha egyetlen sort sem vetett papírra anélkül, hogy jól meg ne gondolta volna írásának tartalmát. P. Bíró távozása után A SZÍV irányítása voltaképp Dr. Czapik kezébe került. Azt az érdekes újítást vezette be, hogy a vezércikket következetesen valami időszerű kérdésnek vagy nagy hírre jutott esetnek szentelte. Nem azt közölte, amit a napilapok már úgyis elmondtak, hanem a kérdés erkölcsi oldalát világította meg, vagy a keresztény tanulságot vonta le belőlük. E rovatában a megfontoltság, a körültekintés és a higgadt tárgyalási mód mesterének bizonyult az új szerkesztő. Több közéleti férfiúról tudjuk, hogy A SZÍV e vezércikkeit mindig figyelemmel kísérték. Közéjük tartozott nem kisebb ember, mint Teleki Pál is, aki második miniszterelnöksége alatt vallotta be, hogy évek óta egyetlenhéten sem mulasztotta el A SZÍV vezércikkének olvasását. Mégis sajnálatos volt, hogy P. Bíró tulajdonságai az új szerkesztő alatt veszendőbe mentek. Az unszoló buzdítás, a színes előadás, az ele-