A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-01-01 / 1-2. szám

47

ven figyelmeztetés és a kemény ostorozás esztendőkön át hiányoztak az újságból. Pedig a harmincas évek nagy nyugtalanságában szükség lett volna a nagyhatású, erős indulatú figyelmeztetésekre. Minden igazi lapszerkesztőnek tüzelnie, gyújtania és lelkesítenie kell a jó ügy érdekében. De ezt a képességet az Isten adja, születésével hozza a kiválasztott. Ilyen nagy ébresztőnek hiányát ma is érezzük. Olyan végzetes és súlyos bajokba sodródtunk, hogy negyven-ötven esztendővel ezelőtt ilyeneket senki sem tudott volna elképzelni. Hazáján kívül a magyar katolikusok legnagyobb része igazi lelki árvaságban él. Vagy a külső körülmények szakítják el őket az evangélium hitétől, vagy maguk zárkóznak valami kiismerhetetlen, lelkileg üres világba s a legjobb szándékú hívásra sem mozdulnak meg. Otthon pedig a hatalom megnagyobbított gépezete egyik fontos célját abban látja, hogy különféle módszerekkel a kereszténység nagy erőforrásait népünk körében elapassza. Az ifjúságot rontják vagy könnyelműen romlani engedik, a képzetteket hangos, népszerű és félszfries gondolatokkal tömik s nem hatástalanul, a papságot pedig a rendszer alázatos dicséretére kényszerítik, hogy valamiképp eszükbe ne jusson Krisztus megrázó figyelmeztetéseit a hívek előtt hangoztatni.

Talán segítene rajtunk, haP. Bíróhoz hasonló lelkületű apostol jelennék meg közöttünk. Jótétemény volna, ha valaki úgy látná bajainkat, mint egykor ő látta, úgy ismételgetné kemény figyelmeztetéseit, amint ő tette az első háború alatt és utána. Talán sokan felébrednének és erősebb munkához fognának. Fájdalom ilyen férfiú sehol nem mutatkozik. Talán ott van az orvosság, hogy mi erőtlenek és tétovázók csendben imádkozni kezdünk. Kérjük hittel és bizalommal, kérjük P. Bíró közbenjárásával együtt a Szent Szívet, adjon világosságot és erőt nekünk, hogy bajaink közepette is megtegyük azt a munkát, melyre keresztény-katolikus mivoltunk kötelez.

T