A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-10-01 / 10. szám
36 FEGYELMEZETLEN IFJÚSÁG?- 2. rész A FEGYELEM TERMÉSZETE. A fegyelemnek megvan a maga sajátos természete. Fegyelem nem azonosítható a kikényszer í- tett engedelmességgel vagy ido- mítással, s legfőképpen nem azonosítható a büntetéssel. Elképzelhető egy olyan gyermek, aki soha életében semmi büntetést nem kapott és mégis iskolapéldája a fegyelemnek és önuralomnak. Minél fegyelmezettebb valaki, annál kevesebb büntetésben lesz része. Leghelyesebb, ha a szülők úgy tekintik a nevelést, a különböző életgyakorlatokat és a büntetést, mint eszközöket, amelyek lehetővé teszik és elősegítik, hogy a gyermek fegyelmezett egyénné váljék. Egyszóval: a fegyelem nem más, mint az emberi természet helyes életrendjének a kialakítása. Fegyelem és büntetés egymással ellentétben állnak. Fegyelem rendet tételez fel, míg büntetést akkor alkalmazunk, ha rendellenességet tapasztalunk. Ha valaki nem viselkedik az adott alkalomnak megfelelően, büntetést kap. A fegyelem ezzel szemben arra törekszik, hogy minden a helyes magatartás szerint történjék. A gyermek életében egészen kicsi kortól kezdve helyes rendet igyekszünk teremteni és irányítani akarjuk őt. Egészen kicsi korban szoktatás, serdülő korban a nevelés hivatott arra, hogy megfelelő eredményt érjünk el. Amíg a gyermek el nem éri a kamaszkort, a fegyelmezés jobbárakülső ráhatás. Egyszerien megparancsoljuk neki mit tegyen, és kényszerítjük, hogy bizonyos életszabályokat elfogadjon. Ez a külső ráhatás, másoktól rákényszerí- tett fegyelem, veti meg az alapját a későbbi önfegyelemnek, amit a
