A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-10-01 / 10. szám

34

ott halnak meg a járókelők lábai alatt, magányosan, elhagyatva! Ez felháborító! Hiszen ezek mégiscsak emberi lények! Sírni kellene, keserű könnyeket ontani. De mit lehet tenni?

Evek óta már ilyen gondolatok kínozzák ennek a fiatal nőnek az agyát és szívét, minden reggel, amikor végigmegy a város utcáin Entally-Calcutta felé igyekezve, ahol a gazdag szülők leányai nevelkednek olyan kollégiumban, amilyet az európai város okban találhatunk.

Gouxha Bojaxhu Agnes, az albán származású leány, 18 éves korában lépett be a Lorettói Nővérek kongregációjába, ahol a Teréz nővér nevet kapta. A tanításra szentelte életét. De minden reggel, amikor a mise után a kollégiumba indult, a sok szegény sorsa miatt gyötrődött, akiknek emberi méltóságát semmibe se veszik.

Tudta jól, hogy lehetetlen a szegényeket összegyűjteni Jézus Krisztus köré, hacsak nem lesz velük együtt szegény. De nem is ez a lényeges. A szegénység nem amolyan misszionáriusi "fogás". O szegénységifogadalmat tett és tudta, hogy a keresztény szegénység nem "térítési eszköz", de nem is a bűnbánat és a vezeklés gyakorlása elsősorban. Az lesz szegénnyé önkéntesen, aki egyszer megtapasztalta, hogy Isten végtelen, mindenek-felett-val ó és akinek ajkáról ez a sóhaj fakad fel: "Te elég vagy nekem. Rajtad kívül nem akarok semmi egyebet! " A keresztény szegénység alapja: az imádás.

Teréz nővér egész különös módon megélte az Isten jelenlétét.

Az, aki már tanúja volt valamely rendkívüli szenvedésnek vagy igazságtalanságnak, érezte, hogy valamit tennie kell: a rokonszenv és a lázadás minden gondolkodásnál erősebben rázták meg szívét. Az ember ilyenkor oltalmazni, védeni akarja a szerencsétlent. A fájdalom láttán önmagunkból kilépünk és az őszinte szánalom arra ösztönöz, hogy minden erőnkből a szenvedő segítségére siessünk. Ez az érzés figyelmeztet, hogy valamely abszolút érték van veszélyben és hogy ez a végtelen megér minden áldozatot és kockázatot.

Teréz nővér is ilyenformán tapasztalta meg Istent, az Abszolútu- mot - a kalkuttai szegényekben. Nem a meggyilkolt Mozart-ot látta bennük, hanem magát az Imádandót. Mint ahogy Mózes az égő csipkebokorban meglátta a Magasságbeli Isten dicsőségét, úgy látta Teréz nővér is az Isten képmását a megcsúfolt, nyomorult embermilliókban; látta az Isten képmásának megcsúfolását és ez az embertelenség nem hagyta nyugton. Az Isten jelenléte "extázisba" sodorta és egész életét egy nagy műnek szentelte.