A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-10-01 / 10. szám
30 józanodás" pillanata. Nemcsak azoknál, akiktől az élet sok örömet tagadott meg, hanem azoknál is, akiknek mindent megadott, akikről mindenki azt gondolta, hogy a szerencse fiai, s hogy nagy dolgokat alkottak életükben. Mert nem a tapasztalat mennyisége és kiterjedése számít, hanem az élmény ereje és mélysége. Mindebből egy krízis alakul ki. Egy nagy döntés előtt állunk. Lehet, hogy a kijózanodás, a kiábrándulás, az élet nyomorúságos mivoltának belátása lesz az erősebb; az ember kétkedővé és életmeg- vetőbbé válik, s már csak gépiesen teszi meg a szükségeset, hiszen élnie kell; talán erőnek erejével egy optimizmushoz köti magát, amelyet énjének mélyén nem érez, munkát munkára halmoz, feloldódik a tevékenységben... Az is lehet, hogy elköveti ennek az életszakasznak jellemzőballépéseit, elkezd játszani vagy spekulálni, kitör a családból, hajmeresztő vállalkozásokba kezd, politikai szerepet vállal, - mindezt csak azért, hogy kitörjön az egyhangúság börtönéből és végül is valószínűleg belebukjon kezdeményezésébe... Mindez azonban nem megoldás. A helyes döntés elfogadja az életet a komolyságból és a hűségből fakadó igenléssel. Ezáltal egy új értékérzés alakul ki az emberben. ■ ----- ■ ■ — ■—................ SZLOVÁKIA. • Az osztravai kommunista pártvezetőség hivatalos lapja, "Nova Svoboda" nemrég bevallotta, hogy a vallás a szocializmusban sem veszti el vonzóerejét és hogy az ember egy legmélyebben gyökerező igényének felel meg. A cikk szerzője, Jaroszláv Krejci, az osztravai nevelési intézet tagja, azt a kérdést veti fel, hogy a fiatalság körében miért hisznek még ma is sokan Istenben. A szerző válasza szerint: a tünetet két okra lehet visszavezetni. Az első ok az, hogy egyes vidékeken a fiatalok "nem emelkedtek ki abból a szellemi elmaradottságból", amely a kapital ista rendszer következménye. Mivel azonban, a szerző beismerése szerint, "nem elmaradott vidékeken" is szembeszökő mértékben mutatkozik a vallás újjáéledése, mélyebb okot kell keresnünk.Mégpedig ott, hogy a "szocial izmusban is léteznek fájdalmas csapások, életbevágó válságok és megrendítő csalódások", és hogy az ilyen elkerülhetetlen nehézségek sújtottjai a vallásban keresnek vigasztalást. Az író bevallja, hogy az élet értelmét és az egyén boldogságát érintő kérdések feszegetésekor az ifjúság csak a papban talál olyan "bölcselőre”,aki kérdéseire kielégítő választ tud adni. Végső következtetése az, hogy még nagy feladat vár a "tudományokra", hogy az élet "helyes kitervezése és irányítása terén" olyan lélektani könnyítéseket hozzon, amelyek "végérvényesen megszabadítják az embereket a vallási érzések nyomasztó súlyától”. • Szeretnénk ettől a "bölcselőtől" és nevelőtől megkérdezni, hogy amikor ő halálos ágyán lesz, ugyan melyik "tudománynál” fog vigasztalást keresni...!
