A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-10-01 / 10. szám
25 árd ember, ez azonban a kétezredik évben minden valószínűség szerint meg fogja haladni a hét milliárdot. Ezért foglalkoznak egyre többen a gazdaságtan, a politikai- és társadalomtudomány s az erkölcstan szakértői ezzel a kérdéssel, melynek maradéktalan megoldása elképzelhetetlen nehézségeket támaszt. Havi imaszándékunk is erre utal, amikor azt kívánja, hogy olyan megoldást keressenek, mely az isteni törvénnyel nincs ellentétben s az igazságosság és szeretet indítékából fakad. Ez főként a születések szabályozására vonatkozik, mely a népszaporulat kérdésében alapvető fontosságú és erkölcsi elvekkel kapcsolatos. Bár a többi idevonatkozó kérdés megoldását elősegítő módszereket sem választhatjuk el az erkölcsi elvek körétől, így például az egyre növekvő népesség élelmi ellátásának biztosítására szükséges lesz a föld javait és területét, sőt magukat az embereket is egyenlőképpen szétosztani. Ehhez azonban fontos, hogy a problémának ne csak gazdasági és politikai vonatkozásait tekintsük. hanem emberi és társadalmi elemeit is szem előtt tartsuk - ami persze lehetetlen, ha nem az igazságosság és szeretet szelleme hatja át az érdekelteket. Roppant nagyméretű munka áll előttünk ezen a téren. Ha már ma olyan a helyzet, hogy az emberiségnek csaknem fele híjával van még annak is, ami a közönséges életszükséglet fogalmát fedi; mennyivel komolyabb probléma mered ránk holnap - miközben az emberi szaporulat állandóan növekszik. Olyan kérdés- gomolyag ez, melyet ma még csak az emberiség kis hányada sejt és fog fel; húsz-harminc év múltán azonban az egész világot forrongásba hozhatja. Minél gyorsabban és minél átfogóbb nyilvánosság elé kerül ez a kérdés, annál nagyobb a valószínűség, hogy rábukkanhatunk arra a megoldásra, mely az erkölcsi és szociális kívánalmaknak egyaránt megfelel. JAPÁN. • Yamagucsi, Nagaszáki érseke, nemrég Rómában, egy sajtónyilatkozatában azt mondta, hogy megtérésre készülő' japánok nagyon lesújtó véleménnyel vannak Olaszországról: "Az olasz nép, amely pedig kereszténynek mondja magát, sokkal rosszabb, mint mi vagyunk!" Ezt a felfogást egy olasz film sugallta nekik, az "Édes Élet" című mozgókép, amely 3 órán át nem más, mint bűnöknek, botrányoknak, nemi kilengéseknek, valamint zabolátlan pénzéhség és az önzés legv isszataszítóbb megnyilatkozása inak ábrázolása. Az érsek megállapítása szerint az európai katolikus országokból jövő ilyen, erkölcstelenkedéseket "művésziesen" ábrázoló filmek nagyon hátráltatják a hithirdetők munkáját.
