A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-01-01 / 1-2. szám

1 letett jólétet, só't pazarlást botrányosan a nyilvánosság elé viszi: "A szegény emberrel egy bölcsőben ringott az életbölcsesség. Az már tudja, hogy mindig így volt, mindig így lesz ez a földi élet. - Egyetlen egy dolog van, ami miatt összecsikordul a foga és ökölbe szorult keze zúzni szeretne. A gazdagok szívtelensége. Az a gyalázatos hi­valkodás, amellyel ma az ö büdös rongyai mellett illatos selymekben tudnak és mernek tündökölve tovasuhanni. Az a képmutató sopánkodás, mellyel a fojtogató drágaságról beszélnek, ugyanakkor százezreket ölve a régi egyszerűbb helyett új, ragyogó bútorokba, ékszerekbe, szőnye­gekbe. Az a mérhetetlen buta gőg, mellyel mint egyesegyedül nekik já­rót, mint munkájukkal függetlenül szerzettet zsebelik be mindazt,amit nekik a jó Isten mint áldást adott egészségben, országos rendben, eső­ben, napsugárban. - Imádkoznom kell és keményen fognom a tollat, hogy átokra ne kanyarodjanak a betűim, mikor a becsületes, szegény emberek nyomorával szemben a gazgadok hivalkodó, képmutató, elbizakodott szív­telenségére gondolok. - A világ reng a lábuk alatt és ők még most sem eszmélnek." E kemény szavak után még súlyosabb figyelmeztetés jön, hogy ne akeserves időkben mohón, máról-holnapra valósítsák, meg a törtetők régi álmaikat vagyonról és társadalmi emelkedésről. Súlyos gazda­sági állapotok között minden józan embernek meg kell értenie, hogy a társadalom egységes szellemének biztosítása az első. E cél pedig megköveteli a mérsékletet és a nemes együttérzést a szegényekkel. A turáni lázzal is megismerkedünk. A fordulat ezt a furcsa elképzelést is felszínre vetette. "Turáni láznak nevezzük itt már most azt a sajátságos törekvést a ta­nultabb magyar rétegben, amely törekvés cél ja volna rokonainkban az atyafiság tudatát felkelteni és aztán velük egy hatalmas, 400-500 mil­liós táborrá egyesülni. Egy olyan népszövetséggé, mely gazdasági téren s a műveltség minden ágában fittyet hányhat a világ többi népeinek, főképp a mostani győzőknek> fegyverrel pedig, ha éppen akarja, egy­szerűen lesöpörheti a földet. - Láznak nevezzük a magyar művelt ré­teg egy töredékének e törekvését. Betegségnek. Miért? Mert éppen az hi­ányzik belőle, ami komollyá tehetné az egész dolgot: hiányzik belőle a rokonaink megtérítésének szándéka, a Kelet megkeresztelésére irányu­ló akarat, amiről A SZÍV már egyszer írt. • Turáni láz. Magyar szalma­láng. Felfújni valamit, ahogy hevületünkben el képzeltük. A düh, szé­gyen, elkeseredés, bosszúvágy sarkalta képzelet kiszínezte a tudomá­44

Next

/
Thumbnails
Contents