A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-10-01 / 10. szám

15 Elpirult. - Óh, egy fiatalkori ismerős. Listán Barnabás.- Én volnék az, kezeit csókolom. Erre a kerek arcon egy széles nyílás keletkezett, ami nevetést jelentett.- Hát nem ismer meg, Barna? Szemem a mellette ülő leányra tévedt. Ez volna a fiatalkori kiadá­sa. Tényleg így ismerősnek rémlik... Kihez van szerencsém, Asz- szonyom?- Medek Júlia vagyok. Mintha valaki hirtelen kalapáccsal fejbeütött volna. Egy pillana­tig úgy éreztem elsötétül velem a fogaskerekű és az egész világ. A- nyám ijedten nézett rám. Ekkor éreztem: valami összetört bennem. Egy régi ábrándkép... Ez lenne Júlia? Ez a hús és hájkolosszus? Ez a formátlan tömeg? Akiért egyedül maradtam és emlékéből éltem? Valami iszonyatos fájdalom markolt belém... az agyam fellázadt a barbár természet és idő ellen, hogy ilyen brutális torzítást és rom­bolást tudnak végezni. .. Húsz év alatt... Elképedten meredtem rá...- Alaposan megváltoztam ugye? Látja, ez az idő furfangja. Ennek a négy lánynak az anyja lettem. Sokszor eszembejárt, maga Barna. Gondoltam, biztos nem ismerne rám... S valóban, nem is­mert meg. De maga is megváltozott ám, Barna. Egész megörege­dett. .. Bátorság kellett, hogy megszólítsam. Féltem, hogy felsülök vele, nem maga az... Képzelje húsz éve annak... A lányom, ma 19 éves... Nem is tudom, hogy váltunk el a Svábhegyen. Valami ostobaságot motyoghattam. S mikor este hazaértünk, egyenest a tükörhöz rohan­tam. Hosszú ideig nézegettem magam benne. Vajon velem is ját­szott-e az idő furfangja...? Ránézett a papra és kacagni kezdtek mind a ketten, úgyhogy a köny- nyeik csordultak.- Atyám, bocsássa meg nekem a jó Isten, de most kezdek örülni, hogy minden úgy történt, ahogy történt. Képzeld el, ha most itt szu­szogna mellettem az a hájtömeg?- Barna, Barna, 52 éves fejjel is csak nagy gyerek vagy! Ha egy­más mellett öregedtetek volna meg, észre sem vetted volna a válto­zást. Neked most is épp olyan bájos, kedves lenne, mint húsz éve. Hidd el nekem, a te Júliád, az urának, ha szeretik egymást igazán, ma is épp oly angyali, szép, nemes, mint volt neked húsz évvel ez­előtt. Ez az élet és az idő igazi furfangja. . .

Next

/
Thumbnails
Contents