A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-10-01 / 10. szám
(A lőcsfalvi pap naplójából.) Az idő « furfangja Október végén volt, amikor minden áldott meleg nap az Isten külön ajándékának számít. A táj színváltozást játszik. A sárga, barna, vörös, zöld, színek legvadabb árnyalatai játszottak a kopaszodó fák fején. A lőcsfalvi pap különös élvezetet talált az ilyen késő őszi délutánokban, amikor az aludni készülő nap még utoljára végigcsókolta a színes fákat, mielőtt lenyugodna a domb mögött... Ott ült most is a lócán, az apátsági parkban. Annyira elbámészkodott, hogy valósággal felrezzent a léptek zajára. Vendége jött. Listán Barna, almási főintéző, ötvenes. Pusztán száradt öregedő agglegény. Sok lányos anya kísérlete megtört mélabús tekintetén, mely valami régi-régi sebről beszélt. Igazi pusztai remete volt. Csak a lőcsfalvi paphoz tett látogatásai, meg évente egyszer özvegy édesanyjánál töltött rövid vakációja tudták kicsalni remeteségéből. Most is Pestről jött s egy látogatást megspórolandó, - gondolta - betekint öreg barátjához is hazafelé jövet...- Ah, Barna!? Isten hozott. Egész elbámészkodtam ezen az őszi festményen, amit a természet mázolt a határra...- Dicsértessék a Jézus, Atyám. Örülök, hogy jó egészségben látlak.- Nos, mi újság Pest-Budán?- Majd arra is rátérünk. Édesanyám sok-sok üdvözletét küldi.- Hogy van a jó Mama? Akármi legyek, ha a százat meg nem éri!- Ha mostani formájában marad, magam sem tartom kizártnak. Hanem, Atyám, nézz rám! Tényleg öreg ember vagyok én? Nagyon megváltoztam?- Nézd, Barátom, bizonyára van fiatalkori fényképed. Vedd elő, állj a tükör elé, hasonlítsd össze a kettőt, az majd beszél... De mi történt veled, hogy minden átmenet nélkül az öregségeddel, a külsőddel bajlódol?!
