A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-01-01 / 1-2. szám

43

Mi szólal itt meg a kétségbeesés vagy a teljes tanácstalanság? Talán %y van, de nem feltétlenül. A látomány számol a bajokkal, de az ima révén mégis fel akarja ébreszteni a keresztény és magyar öntudatot. Sajnos, 1918 őszén ez az öntudat egyetlen vezető férfiút sem indított komolyabb megfontolásra. Nem akadt senki, aki a helyzettel számolva és a veszélyeket megfontolva határozott cselekvésre szánta volna magát. A véletlen fordulatai döntöttek, ezek a váratlan események, elvetemült rejtekhelyekről előkészítve alakították a magyar életet. Nem csoda, hogy csúfos összeomlás lett a felelőtlenség vége. A SZIV-nek és szerkesztőinek is el kellett szenvedniük e gyászos hónapok minden keserűségét és megaláztatását. A kálvária időszaka vette kezdetét.

III. A SZÍV 1919 UTÁN

Új kérdések és feladat ok előtt...

Néhány rövid megjegyzést nyújtunk még a háború utáni új indulásról. 1919 augusztusa után A SZÍV újból megkezdheti munkáját. Történt-e a lap szellemében változás? Nyíltan nem. A vezető gondolat most is a Jézus Szíve tisztelet hirdetése és terjesztése marad. Ehhez az irányhoz szorosan hozzátartozott még az a törekvés, hogy az egyszerű magyar nép gazdasági helyzetét, műveltségét és önállóságát előmozdítsa. A keresztény magyar társadalom lázas újjáterem- tésének ez éveiben P. Bíró is hallatta szavát. Régi terveit most összefüggően adta elő. Nem nagy figyelmet keltett velük. Jelentősebb volt, hogy könnyebben férkőzhetett a vidéki katolikus családokhoz. Ebben a fáradozásban nagy segítség volt a gyermekek SZIVGARDA- ja. Nagyon gyakran e kicsinyek vitték először A SZIV-et a családba és vele együtt lassanként a komolyabb katolikus élet gyakorlatát is. Ezen alapjellegű vállalkozások mellé még újabb munkák is járultak, így papok és tanítók számára SZIVHETET kezdtek évente rendezni. Ilyenkor lelkigyakorlatokat végeztek a résztvevők és a gyakorlati munka kérdéseit is megtárgyalták. Az újság is foglalkozott ezekkel a kérdésekkel. De a figyelem elég nagy része a hasábokon most is odafordult, ahol tévedések és veszélyek mutatkoztak. Az akkori idők világát ezek a viták elevenen tükrözik vissza. Olvashatunk irredentizmusról, amely érzelmes kis dalokat fütyürészve a mulatóhelyekre vonul és üzletet gyárt a magyar keserűségből. Felháborodva ír maga a szerkesztő az új emelkedő rétegről, amely nem számol az általános szegénységgel, hanem a maga hirtelen gazdagodásából szü-