A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-09-01 / 9. szám

38

doskodni, társadalmi kötelezettségeknek eleget tenni, tanulni, jóra törekedni és a rosszat elkerülni. Mindez spártai fegyelmet követel szülőktől és gyermekektől egyaránt, és mindenki életében életbevágóan fontos a fegyelem.

A szülők azt szeretnék, hogy rendezett, nyugodt és békés legyen a család élete. Szeretnének minden gondot, veszekedést, zsörtölődést elkerülni. Szeretnék, hogy gyermekeik komoly, jellemes emberekké fejlődjenek, akiket embertársaik megbecsülnek és tisztelettel tekintenek reájuk. Leghőbb vágyuk, hogy büszkék lehessenek gyermekeikre, akiket Isten gondjaikra bízott. Ez bizonyítaná leginkább, hogy jó szülők voltak.

Az egészséges és normális gyerekek sem szeretnék, hogy szüleik csalódjanak bennük. Nem szeretnék, hogy szüleik nehezteljenek rájuk, vagy vásottaknak és rosszindulatúaknak tartsák őket. Mindenkinek az a vágya, hogy a családban rend és fegyelem legyen. Mindenki szívesenelfogadná a fegyelem gyümölcseit. De hogyan lehet a fegyelmet és annak követelményeit az egyéni vágyakkal és kívánságokkal összeegyeztetni, a fegyelem és egyéni törekvések között az egyensúlyt megtartani? Ez már nehezebb kérdés.

•

Mivel a fegyelmezés alkalmával két ellentétesnek látszó törekvést kell közös nevezőre hoznunk, igen fontos, hogy a szülők amikor gyermekeiket fegyelmezni akarják, néhány alapvető elvet állandóan szem előtt tartsanak.

Az első ilyen elv, hogy a fegyelmezés nemcsak a gyermeknek, de nagyon sokszor a szülőknek is kellemetlen. A gyereknek nem tetszik, hogy neki állandóan parancsolgatnak és legtöbbször azt kell tennie, amihez egy csepp kedve sincs. Éppen ilyen kellemetlen a szülőknek, hogy állandóan figyelmeztetni és noszogatni kell a gyermeket. Csak a durva őrmesternek tetszik a parancsosztogatás, meg talán a beteglelkú börtönőmek telik kedve abban, hogy védtelenfe- gyenceit ütleggel állítsa sorba... ?

Minden embernek, beleértve a gyermekeket is, mert értelmes és önálló személyek, megvan a joga a szabadsághoz és függetlenséghez. Főleg a felnőtt kor küszöbén levő fiatalok érzik ezt leginkább. Éppen ezért tűnik számukra oly terhesnek az engedelmesség, a szülői tekintély tiszteletben tartása és a fegyelem kérdés nélküli elfogadása. Jusson eszünkbe mindez, amikor a fiatalokat fegyelemre intjük. Egyrészt, hogy a szülőknek nincs korlátlan joga gyermekeik felett, más