A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-09-01 / 9. szám
31 P. Baják Mihály S.J. AZ OLTÁR AZ 0 LTÁR templomaink legszentebb, legfontosabb része, szíve és központja. Falusi templomaink éppúgy, mint fönséges székes- egyházaink tulajdonképpen az oltárért vannak. A szent áldozatot a szabad ég alatt is lehet bemutatni, de oltár nélkül csak egészen rendkívüli körülmények között szabad misézni. Az oltárt a pogányok is ismerték. A római korból például sok oltár maradt ránk; közismert az "ara pacis": a béke oltára Rómában. Oltáraik a földró'l az ég felé emelkedő' építmények voltak, ha az égi isteneknek mutattak be azokon áldozatot. Az Ószövetségi Sz ént í rá s először Noé oltárát említi: "Noé pedig oltárt épített az Úrnak... és az oltáron egészen elégő áldozatot mutatott be". (I Móz. 8, 20.) A mózesi törvény értelmében a szövetség sátrában is volt oltár. Salamon a Mória-hegy lapos sziklatetejét építette bele az égő áldozatok oltárába. Ez a papok udvarának közepén állt, mintegy 30 m-re a tulajdonképpeni templomtól; legalább 20 m hosszú, 15 m széles és 2 m magas volt. Ezen az oltáron csaknem ezer éven át megszámlálhatatlan áldozatot mutattak be az Úrnak. A szent templom helyén most az Omar-mecset áll; benne a lapos kőszikla, az egykori oltár magva; még a kőbe fúrt csatornákat és lehet látni, melyek a sok leölt állat vérét a Kedron patakba vezették le. ✓ Az Ur Jézus első, vérnélküli áldozatának bemutatására egyszerű asztalt használt; éppúgy asztalt használtak az apostolok és utódjaik is sokáig. Az az asztal, melyet a hagyomány szerint Sz. Péter használt misézésnél, most a római Laterán-bazilikában van, márványba foglalva. Sz. Ágoston az oltárt "az Úr asztalának" nevezi; mi is szoktuk mondani: az Úr asztalához járulni. A görög szertartá- súak ma is "szent asztalnak" nevezik oltárukat. Idővel, mintegy a 6. századtól kezdve, kőoltárokat is építenek. Néha díszes, oszlopokon nyugvó tetőzet került az oltár fölé; amihez talán a bizánci császár trónjának mennyezete adta meg az eszmét.
