A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-09-01 / 9. szám
32 Nagyszerű mennyezet van ph a római Sz. Péter-templom, és a pécsi székesegyház fó'oltára fölött. Főleg a középkori gótika idejétől fölfelé törő, díszes építményt helyeztek az oltárokra, "oltárképpel", esetleg szobrokkal. Ez azonban inkább elhomályosítja, mint emeli az oltár igazi jelentőségét, miért is ma már a modem templomokban elhagyják; úgyhogy csak az oltárszekrény és a feszület marad az oltáron a gyertyatartókkal. A feszület figyelmezteti a híveket arra, hogy az oltáron lényegében Krisztus keresztáldozata újul meg. Az Egyház kétféle oltárt használ: Az egyik asztal- vagy síralakú, teljes hosszában egy nagy kőlappal; a m á s i k egy akkora kőlap, hogy azon legalább a szent ostya és a kehely nagyobbik része jól elférjen; ez az ún. hordozható oltár. Ilyen nagy, szilárdan álló oltár szokott lenni a székesegyházakban és a jelentősebb templomokban, míg másutt a hordozható oltárlapot illesztik be vagy teszik rá az oltár kő- vagy fa fedőlapjára. Legalább ilyen kőlapnak kell lennie minden oltáron, melynél miséznek; ettől a törvénytől legfeljebb egyházüldözés idején szabad eltérni. Antioehiai Sz. Luciánusz vértanú ( * 312) röviddel halála előtt a börtönben, fogoly keresztények jelenlétében, saját mellén mutatta be a szent áldozatot, és aztán az Úr szent testét kiosztotta köztük erősítőül a végső küzdelemre. A római egyházüldözések megszűntével nagyon föllendült a Szent vértanúk tisztelete. Mindenfelé templomokat emeltek sírjaik fölé, sokszor úgy, hogy az oltár éppen sírjuk fölé került. Mikor Sz. Ambrus megtalálta Sz. Gyárfás és Protáz vértanúk csontjait, az oltár alá helyeztette azokat. "Ezek a diadalmas áldozatok oda valók, - írta - ahol Krisztus az engesztelő áldozat. 0, aki mindenkiért szenvedett, legyen az oltáron, az oltár alatt legyenek azok, akiket O megváltott". A kér. ókor vége felé már csaknem általános a szokás, és régóta szigorú előírás, hogy minden oltárkőben legyenek szent ereklyék. Azok ereklyéi, kik Krisztus áldozatából merítettek erőt életük hősi föláldozására. Hogy mi az oltár az Egyház szemében, azt az oltárszentelés rend- kívülhosszú és ünnepélyes s z e rt a rtá s áb ól is láthatjuk. A püspök szenteltvízzel, szent olajjal, végül krizmával kereszteket rajzol az oltár négy sarkára és közepére, tömjént éget fölötte, külön szenteli meg azt a kis négyszög alakú mélyedést, melybe a szent ereklyéket helyezi; közben több imát mond, zsoltárokat énekelnek és maga a püspök is egy "prefációt" énekel. A pap pedig mise közben tiszteletből többször megcsókolja az oltárt; ünnepélyes nagymisén megfüstöli. A szentatyák és más jámbor írók különféle jelképeket látnak az
