A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-09-01 / 9. szám
22 ROMANO GUARDI NI RZ ÉÍT1BERELÉT RLLOÍDRSRI flz életkorok erkölcstani és pedagógiai kiértékelése R tapasztalat válsága Felvázoltuk az előbbiekben az ifjúkor lényegi struktúráját. Utána bepillantást nyertünk a gyermekkor és az ifjúkor főbb erkölcsi kérdéseibe. Tanulmányunk kezdetén utaltunk arra, hogy az egyes életszakaszokat válságokkövetik. Az életszakaszok pedig az emberi egzisztencia alapformái. Bennük valósul meg a születéstől a halálig futó emberi lét. Változásuk egyszersmind az érzés, a megértés és a világgal szemben felvett magatartás változását hozza magával. Az egyes szakaszok között élesen meghúzott határ van: nem mehetünk át észre- vétlenülaz egyikből a másikba. El kell szakadnunk az előbbitől, hogy eljuthassunk a következőbe. Mindez veszélyt hoz magával. Az elszakadás hősszabb-rövidebb időt vehet igénybe; lehet, hogy hirtelenül beáll, de az is lehet, hogy folyamatos fejlődéssel lép fel. Lehet, hogy sikerül, de csődöt is mondhat. A sikertelenségnek különböző formáit ismerjük: görcsösen hozzátapadhat a személy az elmúlt életszakaszhoz, s ez a következő életkor elkorcsosulását vonja maga után; vagy pedig elsieti az előző életszakaszt a következő kedvéért. Az ifjúkor és a férfikor között is találunk egy vá 1 s á g ot. Az előzők folyamán többször utaltunk atapasztalás jelentőségére az élet fejlődés ében. Ezzel áll szoros kapcsolatban az ifjúkor végén beálló krízis. Az ifjúság lényegéhez tartozik a feltörő életlendület, a személyiség, az életerő és a személyi életteljesség tudatosulása. Az életlendület
