A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-09-01 / 9. szám

2 rossz között. Akaratunk szabadon a birtokunkban volt. Ahogy nőtt körülöttünk a világ; szüleinken és testvéreinken át találkoztunk ide­gen emberekkel, idegen közösséggel, idegen világgal iskolában, ut­cán, családi házakban, később munkahelyeken. Lassanként benne álltunk az emberek zavaros, bonyolult, nagyszerű lehetőségeket és sok veszélyt kínáló világában, ahol meg kell állnunk a helyünket, meg kell harcolnunk a harcunkat. Életünk új világba lépett. Új helyzetek, új körülmények új felada­tokat, gondokat és kísértéseket hoztak. A csecsemő gyermek lett, a gyermek a felnőtt kor kapujába ért, majd rálépett arra az útra, mely már a felnőttek világába vitt. A csecsemő nem ért, nem tud, nem mérlegel. Csákéi ösztöne szerint. A gyermek már gondolkodik, tu­datosanválaszt, akar és érez. A gyermekkor katekizmus leckéi, bár a teljes krisztusi Igazságot csepegtették a fogékony lélekbe, nem elégségesek már. Alkalmazásuk sokkal nagyobb feladat, mint az is­kolapadban látszott. Ott csak megtanulásuk volt a feladat. Most itt az idő megvalósítani ezeket az elveket a magunk személyes életében. Ez az új megtérés. És ez nemcsak egyszer történik életünk­ben, de folyton folyvást megújuló gyakorlatunk. Ki volt az a szent, aki azt mondtat hogy minden reggel kizárja magából a régi embert, aki minden este visszajön? A harc, a küzdelem, a tisztulás folyama­ta állandó. Aki megállt, már visszacsúszott. Az Istenbe kapcsolt életnek oly sok ellensége van! Környezetünk akarva-akaratlanul mélységesen hat ránkA környe­zet, melyneklevegőjétbelélegezzük, melynek házaiban lakunk, mely­nek éghajlatában élünk, a "szabadgondolkodás" világa. A szabadgon­dolkodás jó szólam, függetlenít az Igazságtól és felcserélhető a ma­gam önzésének és kénye-kedvének "igazságával". Nagy lázadók, hí­res "szabadgondolkodók" megszállták a kisemberek tömegét és "sza­badosság" felhői borultak ránk. A primitív varázslóból orvos lett, aki gondjaiba veszi a testet, - és mi más létezik? Az egészséges élet­vágy megnyitja a fürdőket, egyre kisebb méretű fürdőruhákkal, s miközbenagyoneszik-isszák magukat az emberek, tétlenül bágyadoz- nak a forró homokban, szemüket legeltetve búnalkalmak között. A szórakozás szükségessége tivornyákba, szertelenségekbe fullad, testünk-lelkünk ellen. A sport fontos testedzés, de a tömegek csak üldögélnek és álldogálnak a maréknyi, jól fizetett sportoló körül. A zsebekben pedig ott lapulnak a jegyek, a fogadások igazolására, mert nem érdekes úgy semmi, ha nem hazárdjátékkal kötjük össze. A tö­megek céltalan, üzletnek, reklámnak, banknak kiszolgáltatott élete felett ott lebeg az örökös félelem, az ijedtség, a nyugtalanság réme,

Next

/
Thumbnails
Contents