A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-09-01 / 9. szám

3

mert nem tudjuk már, mi végre vagyunk a világon, hogy merre tart az életünk és hogy a munkán, a pénzkérdésen és pénzköltésen kívül mi dolgunk is lehet a földön. Ez a szorongás, mely a céltalanság, nyugtalanság, bizonytalanság következménye, sokakat cinikussá tesz és az "életet úgy kell venni, ahogy van" jelszavával semmit komolyan nem vesznek, semmiben nem hisznek, semmit nem becsülnek, semminek értelmét nem látják. Mások behunyják szemüket és csak önmagukig látnak. Az önámításnak olyan világában élünk, hogy már észre sem vesszük. Az ember annyit ér, amennyit mutat, s igyekszünk fiatalságot, erőt, hatalmat, okosságot, önállóságot mutatni, mikor ez mind hiányzik belőlünk. Az ismeretlentől való folytonos szorongás, a cinikus magatartás és önámítás világában azután szabadon burjánzik a bűn, a gonoszság, igazságtalanság egyénekben, családokban, társadalmakban, - az egész világon.

Hogyan lehet ebben a fertőzött levegőben tiszta lélekkel élni?Hogyan lehet ezen a fekete ködön átnézni és meglátni az Istent?

Csak tiszta szívvel. A "szív" itt szimbolikusan egyéniségünket jelenti. Azt az átformált, egyéni ember-jellemet, mely magában hordja a Szentlélek nagy ajándékát, a "megértést". Ez a megértés nemcsak az értelemben van úgy, hogy értjük Istent és alkotott világánakértelmét. Azt is jelenti, hogy szemünk látása ezen a belső megértésen alapul. Akármilyen torz alakban, akármilyen sötétben is, Isten szemével látjuk a világot és a világban önmagunkat. Meglátjuk emberek, események, dolgok szerepét az Isteni Tervben. Azt is jelenti, hogy lelkünk át van itatva az isteni kegyelemmel, melyet imával és önfegyelemmel kiérdemeltünk. Azt jelenti, hogy életünk akaratunk, érzéseink, képzeletünk által éli a hit igazságait. Megvalósítjuk magunkban a "krisztusi képmást". Ismerjük a lélek társalgásának nyelvét az imádságot és gyakoroljuk is. Tudjuk, hogy Isten Atyánk, Urunk, akinek szava és üzenete szent számunkra akár Fia által a Szentírásban, vagy Fia által Egyházában szól hozzánk. Életünk az isteni Akaratnak készségesen veti alá magát és az engedelmességet hűségesen megtartjuk akkor is, ha az lemondást, önfegyelmet, önfeláldozást kíván. Annyit jelent, hogy "tiszta szándékkal" nem magunkat keressük, hanem Istent és az ő országát bennünk és mindenben körülöttünk. Annyit, hogy érzésvilágunk tiszta szeretettel öleli át Isten akaratát. A tiszta szív Istent áhítja és tisztasága kielégül Isten szeretetében. Mert rendetlen hajlamait megzabolázza, cselekedetei Istennek tetsző tiszta cselekedetek. Csak az, aki Isten akaratának megvalósításán dolgozik, éri el ezt a boldog lelki tisztaságot. Csak az hasznos igazán felebarátainak, aki nem vár kielé-