A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-01-01 / 1-2. szám
36 vés, a jövő bizonytalan, szélsőséges irányok először rejtve, majd egyre merészebben végzik tervszerű munkájukat a felfordulás érdekében. A kormányzat tehetetlen. Az egyszerű nép csak a terhet érzi, keresi a bűnösöket s a közhangulat erősen azon személyek ellen lázad, akikről úgy véli, hogy a háborút saját meggazdagodásukra használták fel. A SZÍV az élet lapja volt. E kérdésektől nem volt szabad eltekintenie. Szembeszáll a bomlasztás erőivel, hol óvatosan építve jót, hol kemény harcot folytatva ellenük. Most fordul elő, hogy több ízben egymás után meleg és hódoló cikkek jelennek meg az uralkodóház érdemeiről, a király és királyné példás katolikus életéről. Nyílt megbélyegzést mond ki a szociáldemokrata kiküldöttekről, mert egy összejövetel alkalmával feltűnően megtagadták a szokásos tiszteletet a királyné nevének említésekor. Nem maradnak el a népi hangulattal valóközösség folytán a kemény megjegyzések a nyerészkedő zsidókról és tőkésekről. Ne csodálkozzunk és ne botránkozzunk ezen! Az elégedetlenség egyre erősödve, egyre keményebben fejeződött ki az embereknél. Maga a radikális Huszadik Század is foglalkozott ezzel az üggyel. A SZÍV szerkesztőjének álláspontját leg világosabban e gondolatok fejezik ki: "Befogadta a magyar nemzet Izraelt. Adott neki lakást, földet, jogot, törvényt, szabadságot, amint a magyarnak is van. Még nemes, báró, gróf is lehet, talán még herceg is. • Megmutatta Magyarország, hogy keresztény: megadja kinek-kinek az emberi méltóságot, a tiszteletet, a köteles szeretetet. - A baj mégis itt van. Annyira itt van, hogy Izrael józanabb fiai maguk is foglal koznak már a zsidókérdéssel. A keresztényeknél meg fölöttébb feszültek a húrok. Érzik ezt a józanabb zsidók, de még inkább a kereszténygyűlölő és népnyúzó zsidók. Ez utóbbiak már előre jajgatnak, mint a szepegő ember szokta félszét csillapítani, hogy hát pogromot akarnak csinálni ellenük. • Nyíljék ki a becsületes és hazafias zsidók szeme és tanítsák móresre féktelen társaikat. Hatalmuk, pénzük van ehhez elég. Még nemkéső. Mi pedig keresztény kától ikusok fogjunk komolyan munkához és menjünk magunk is épp azon pályákra, foglalkozásokra, amelyeket elleptek a zsidók és minket maguk alá gyűrtek. • A becsületes zsidók bénítsák meg a fanatikusokat; a keresztények fogjanak össze, képezzék magú kát minden olyan munkára is, amelyet addig otthagytak büszkén, hogy az csak zsidónak való." Ebben az állásfoglalásban a szerző nyíltan szembehelyezkedik a pogrommal, vagyis a zsidók üldözésével. Szeretnék pontosan megjelölni, honnét származik nála az elégedetlenség, amely legalábbis a zsidók egyik csoportja ellen cikkeiben kifejeződik. Az ok részben ott keresendő, hogy sokszor a zsidók üzleti tevékenységét nem tart