A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-08-01 / 8. szám

38

P. Béky Gellert S.J., Japán

NAQASZAKI- Ez az ebédlő, - mutatta a japán nővér az utat. Az "ebédlő" egy skatulyaféle szobából állt.- Ez meg itt mellette a hálószoba. - Egy ágy volt benne színes paplanokkal.- Ezt a szobát meg napközben használhatja, - nyitott rá a legnagyobb szobára. Itt már néhány bútor is volt.

Egyszerű japán ház első emeletén játszódott le ez a jelenet. A mennyezet fakult gerendái megnyugtattak; nem palota, nem villa, csak egyszerű ház. Japán egyszerűség, szűkösség rí le a falakról. Csak a két karosszék, egy-két húnes vánkos, meg a padlót borító nagy szőnyeg árulja el a vendégszobát. - Az ablakom alatt kis folyó. Víz bizony nem sok volt benne. Nem kirándulóhelynek való tájkép. Szemétlerakodótelep és mégse az. Csak piszkos összevisszaság ringatja a kis folyó gyér vizét. - Atellenben egy kerek tetejű domb egészíti ki a panorámát. "Az a Kereszt Hegye", - magyarázza a nővér készségesen. Csakugyan kereszt fehérük az oldalán. Nem is egy, egész sor. Egész keresztútra való kereszt. Nagy, sima keresztek..

Most vagyok először Nagaszakiban. A Szűz Mária Tisztaságos Szívéről nevezett japán nővéreknek adok nyolcnapos lelkigyakorlatot. Sokan voltak. Az első négy napon nem maradt sok időm sétára. Az ötödik nap végre meglazult egy kicsit a program; már nem kellett gyóntatnom. Éppen újév volt. Ujesztendő az a japánoknak az, ami a karácsony és hús vét együttvéve nekünk keresztényeknek. Három napig ünnepük. Azt vélné az ember, talán bizony örök vasárnap köszöntött rá az emberiségre.

Mégse lett semmi a tervezett sétából. Egész nap szakadt a jó, újévi eső. A Kereszt Hegye türelmesen gubbasztott a hideg zuhanyokkal labdázó felhők tőszomszédságában. így nézhettek a vértanúk is