A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-08-01 / 8. szám

39

egykor szembe a gyűlölet tajtékos, szennyes vérhullámaival. . •

Másnap elállt az eső. - A dombig alig félóra az út. Utam egy ódon temető mellett vezetett el. Tarka összevisszaságban, széthányt felkiáltójelként bámult rám a sok kereszt. Mind kőkereszt. Nagaszaki elhúnyt katolikusainak bús emlékei... A domboldali kőkeresztek stációnak bizonyultak. A dombtetőn vagy három maradék kereszt zárja le a processziót. Középen egy szép, nagy kereszt dacol a januári széllel. Ez nem tartozik a stációhoz.

Különben kopár a Kereszt Hegye. Félig fonnyadt fű lepi. Egy-két fa áll strázsát a hegyoldalban. Ennyi az egész dísz. Egy tábla figyelmeztet a hely komolyságára. Olyan "ne szemetelj", "ne dobáld el a papírt" féle felírással. De udvariasabb megfogalmazásban. Aláírás: "Az urakami egyházközség bizottsága".

Az urakami templom idelátszik. Két sötét torony őrködik az apró házak fölött.

"Urakami" sok dicső emlék ébresztgetője; nagy, véres üldözések kőbeöntött szimbóluma. A régi japán egyház egyik virágos kertje, tele a hit és szeretet szívvidító virágaival. Míg a nagy vihar, az üldözés sarlója le nem fejezte valamennyit. Rendre dőltek a sorok a halál aratói előtt. Kétszáz éven át dermedt némaság borult az urakami egyház virágtalan szárai fölé; oltár nélkül, énekek nélkül, pap híján, illat nélkül. Mégse nyughattak a hóhérok. Még így is sajnálták magukra hagyni a nagaszaki keresztényeket (Urakami Nagaszaki egyik kerülete). Felkutatták, megidézték, faggatták, megeskették, házukat meg szétvetették, őket magukat pogány módra kereszthágásra kényszerítették (keresztet kellett taposniok annak igazolására, hogy megtagadták hitüket).

Mégis megtörtént a csoda: az üldözők példátlan éberségén még szervezettebb titoktartással tettek túl. Megdöbbentő példátl ans ággal játszották ki az üldözők ezer fortélyát a hitükhöz hű keresztények tízezrei.

Száz évvel ezelőtt (1864-ben) merészkedtek ki először a vallásszabadság feljövő napjának gyenge cirógatására a rég elfelejtett nagaszaki keresztények. De majd pórul jártak. Az üldözés egy elkésett hulláma százával sodorta el a szabadsághoz nem szokott (vagy helyesebben: a szabadságtól elszokott) híveket. Sanyarú számkivetésben, éhezve, fázva, örökös rettegésben átélt hónapok következtek. Sok volt az áldozat, a halott, a csendes vértanú. Sokan meginogtak a hóhér fenyegetésére. De a nagy többség tűrt és imádkozott. A Japán