A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-01-01 / 1-2. szám

35

kívül hagyta, sőt szándékosan félretolta a pápa kezdeményezését. Sejtették tehát már akkor, ami azóta ismert ténnyé vált, hogy ha a németek akkori hallgatása háborús céljaikról ártott ugyan a pápa kezdeményezésének, valójában Wilson elnök buktatta meg a javaslatot. Ez a - nyugodtan mondhatjuk - elfogult presbiteriánus mondotta akkor bizalmas körben, minek üti bele a pápa az orrát olyan ügyekbe, amelyek nem tartoznak reá. Visszautasító válaszát pedig hivatalosan úgy fogalmazta meg, hogy ha uralmon hagyjuk azokat a hatalmakat, amelyek a háborút kirobbantották, akkor a jövő békéje nincs biztosítva. Wilson tudvalévőén a német császársággal és a német császári alkotmánnyal végleg le akart számolni és egy szocialista jellegű forradalomra építette reményeit.

Hazánkbanbeletörődtek a keserű ténybe, hogy békére egyelőre nem számíthatnak. Némileg vigasztalta őket az olaszok felett aratott nagy karfeit-i győzelem, majd később az a fordulat, hogy a bolsevista Oroszország végleg megszüntetett minden ellenségeskedést és békét kötött. A SZÍV ekkor megint egy nagyobb arányú sajtó munkába kezdett. Részletesen ismertette az Országos Jézus Szíve Szövetségre vonatkozó terveket. Elmagyarázta, hogy az egyes helyi szervezetek a mellérendelés viszonyában vannak egymással. A budapesti országos központosak eszméket, lelkesítő módszereket s a kívánság szerint adott esetekben személyes segítséget nyújt. A munkaterv széleskörű. Van hitbuzgalom, templomi szolgálat, oktató tevékenység főleg a gyakorlati gazdasági tudás fokozására. Mozgó- és vetített képes előadásokat szándékoznak nyújtani, törődnek az irodalommal, fejleszteni kívánják a nemes irányzatú és magyaros szellemű képző- művészetet, az ének és zene művelése sem maradt ki gondjaikból. P. Bíró valóban az egész életet akarta megújítani, kezdve a legalacsonyabbtól egészen a legfinomabb tevékenységekig. Érthető és dicséretet érdemlő ez a buzgóság. Nem nyomhatjuk el azonban aggodalmunkat, hogy a nagy szándék azért érvényesül ilyen szélesen kitárulóbőségben, mert elgondolni és papírra vetni e terveket aránylag könnyű volt. A megvalósításra úgysem lehetett gondolni. Lassam azonbanhaladt előre a szervezés. A hercegprímás kifejezte megelégedését és jóváhagyta a szabályzatot. Megjelent a terv, hogy a Nép Leányai, mintbelső apostoli szerv, közös életben, szerzetesi önfeláldozás sál dolgoznak majd a Szövetség célja érdekében. A közös élet nem jöhetett létre, a lapterjesztést megkezdték és - amint már láttuk - ebben a munkában megszerezték első kemény tapasztalatukat.

Ne feledjük, hogy mindez 1918-ban történik, az utolsó háborús évben, a fáradtság és nyugtalanság gyötrő időszakában. Az élelem keT