A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-08-01 / 8. szám
26 gyobb lesz az Ember, annál egységesebb, tudatosabb és saját erejének ura lesz az Emberiség, annál szebb lesz a Teremtés is, tökéletesebb az imádás, és Krisztus - a misztikus kitárulások számára - annál méltóbb Testet fog'találni a föltámadásra... Istenivé tenni valamit - ez nem annyit jelent, hogy leromboljuk, hanem hogy magasabb lét-síkra, a Teremtés magasabb fokára emeljük. Sosem fogjuk megtudni, mi mindent vár még a Megtestesülés a Világ erőitől. Az emberi egység növekedésében sosem remélhetünk eléggé". Az ember feladata az, hogy befejezze a teremtést, hogy Isten müvét folytatva átszellemiesítse az anyagi valóságot, anemiséget, stb. és hogy így előkészítse a világot a végső átalakulásra. Az átalakulás már most folyamatban van; mindannyian, ha végtelen kis mértékben is, de valóságosan hozzájárulunk ahhoz, hogy Krisztus elérje teljességét. Valamiképpen minden ember, még a hitetlen is, az Isten országának eljövetelén dolgozik. De a hívő keresztény, aki Krisztusban él és cselekszik, még hathatósabban közreműködik abban, hogy a Világ megérjen a Parűziára. A tésztát gyúró asszony kezének munkájától kezdve, a laboratóriumi kutatáson keresztül, egészen a konszekráló pap tevékenységéig, mindenki résztvesz a nagy ostya, az áldozati adomány előkészítésében, amelyet a felülről jövőKegye- lem, a Feltámadott Krisztus Lelke szentel meg. • Az emberi erőfeszítés értelme tehát nem más, mint aközremű- ködés - a Lélek erejében - Krisztus titokzatos testének kiépítésében. Jól jegyezzük meg:, a mi erőfeszítésünk önmagában meddő és hiábavaló! De Krisztus Jézusban - Általa, Vele és Benne - minden kis tettünkkel megdicsőíthetjük az Atyát. "Nálam nélkül semmit sem tehettek", Krisztus szava teljesen igaz marad, ha Szent Ágostonnal valljuk: "Aki megteremtett közreműködésed nélkül, nem üdvözít közreműködésed nélkül". Isten tiszteletben tartja szabadságunkat. A Kegyelem felszabadít és Isten szolgáivá tesz minket, annál tevékenyebbek leszünk, annál inkább önmagunk leszünk. Isten nem helyettünk cselekszik, hanem tevékennyé tesz minket. A Biblia első lapjain olvassuk, hogy Isten az embert - képmását - a természet urává tette meg. "Minden a tiétek", hangsúlyozza Szt. Pál is. De ez az igazság csak akkor teljes, ha az Apostollal hozzátesszük: "... Ti pedig Krisztusé vagytok, Krisztus pedig Istené". Ha az ember, engedve a gőgnek és az élvezetvágynak, önmagát teszi
