A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-08-01 / 8. szám
ROMANO GUARDINI 13 AZ EÍOBERELET ÁLLÓIM Rz életkorok erkölcstani és pedagógiai kiértékelése Ebben az összefüggésben érthetőbb lesz a serdülőkor válságán átjutott, érett ifjú sajátos erkölcsi feladata. Az ifjúkorban egy újabb értékkép áll elő. Különböző részletértékek egyesülnek benne: igazságszeretet, bátorság, tisztaság, becsületesség, lojalitás, rend, szorgalom és munkaszeretet. Itt is találunk egy központi, domináns értéket: az ifjú saját kezébe veszi, feladatként magára vállalja sorsát. Elvállalja életét és sorsának irányítását. Saját személye és a társadalmi rend előtt felelősséget vállal önmagáért. Mindkettő fontos. Vegyük először az első pontot, hiszen ez különös veszélyben forog korunkban. Az erkölcsi harcvonal ugyanis napjainkban már nem az individualizmussal áll szemben. Ez volt a helyzet a két világháború között. Akkor ugyanis az önjog kihangsúlyozása és az egyéniség önkényes érvényrejuttatása ellen kellett megvédenünk az erkölcsi síkot. Ma éppen ellenkezően a kollektivizmus, vagyis a személynek a totális rendben való felszívódása ellen kellküzdenünk. Mindenütt szervezetekkel találkozunk. Elsüllyed bennük az egyed. Széles körökben uralkodik a felfogás, hogy a történelem (általuk szükségszerűiek tekintett) folyamatában az egyedi élet csak egy kis részletelem. Ezzel a felfogással szemben hangsúlyoznunk kell, hogy a személy a társadalmi rend alapját képezi. A társadalomnak ezért tiszteletben kell tartania az egyedet és szabad teret kell engedni működése számára. A történelmet pedig éppen az teszi történetté, hogy mindenegyes személlyel újra kezdődik...
