A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-08-01 / 8. szám
14 Ez életszakasz etosza a bátorság. Bátor döntésben állnia kell az ifjúnak önmagához, saját személyiségéhez, személyi felelősségéhez, az önálló ítélethez és alkotáshoz, az egyedi életteljességhez és a jövő elfogadásához... A névtelenség és az általánosság jelenti a legnagyobb veszélyt a mai ember számára. A párt, a rádió, az újság és a film lenyűgöző erővel magyarázza nekünk, miként kell gondolkodnunk, hogyan kell ítélnünk, mit kell cselekednünk. A rendeletek, a normák, a hivatalok, a szervezetek és az állami intézmények a kényszer megannyi forrásai lehetnek, s uralmuk alá vethetik az egyedet. Ha túlsúlyra jut befolyásuk, elsorvad a személy. Ezért kell megtanulnia az ifjúnak az önálló gondolkodást és ítéletet. Józan bizalmatlansággal kell szembenéznie mindazzal, ami akár a gondolkodás, akár a cselekvés területén készen várja őt. Önmagává kell lennie szabadságában. Ez természetesennem önkényességet és fegyelmezetlenséget jelent. Minél erősebbé válik a "közvéleményképzés", minél erőszakosabban szorítja az állam a személyt és a személyi életet, annál inkább elgyöngül az igazi rend. A rend alapja ugyanis a szabadság és a felelősség. A kényszer és a közvélemény-befolyásolás az igazi rend ellentéte, mert csak külső rendbe állítja bele a személyt. Ezért minden külső rend ellenére egyre kaotikusabbá válik általa az ember. Képtelenné válik a valódi emberkép megvalósítására. A kényszer és a szuggesztív közvéleményképzés ellenhatásként anarchiát von maga után. Egyes gondolkodók azt állítják, hogy az igazi haladás állandó forradalomban történik. Ez meglehetősen felületes megállapítás. Annyi azonbanfeltétlenül igaz, hogy az állandó forradalom az önkény dialektikus ellentétpárjaként áll elő. Az állandóan növekedő organizáció csak látszat. Csak eltakarja a vele együtt növekedő káoszt. Az anarchia korunk emberének bens ej ében vanbenne és úgy látszik, egyre inkább erősödik... Ezt meglátni és megkülönböztetni az igazi önállítástól, az ifjúkor életszakaszának egyik fontos feladatát képezi. Hiányzik még az ifjúból - mint már mondottuk - egy igen lényeges elem, a tapasztalat. Ez feltétlenül szükséges a megbízható és helyes ítélethez és cselekvéshez. Az érzület tisztasága, az eszme szenvedélye és a feltétlen helytállás hozzátartozik az ifjúkor struktúrájához, jóllehet még nem élte meg az ifjú, hogy miként folynak le az élet eseményei és miként állnak a valóságban a dolgok. Nem láthatja még mindezt, hiszen egyszerűen hiányzott az alkalom és az idő ez ismeret megszerzésére. Főlegpedig hiányzott a képesség a látottakat bensőleg feldolgozni. Mindez az ifjút mások tapasztalataira utalja. Mára serdülőkor előtt is fontos szerepet játszott a nevelés. Most
