A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-07-01 / 7. szám
38 Az áldó ztatór ács és rajta a fehér takaró: mint megterített asztal készen áll, hogy onnan tápláló erő legyen a Lélek Kenyere. / A gyóntatószék szembenéz az Aldoztatóráccsal, de homályba bújik és lesüti szemét. Örül, hogy az áldoztatórács már fehér, míg ő maga sötét. Az oltár megterített asztal. Díszei a virágok, fénye a hit égő lángjai, amit a meggyújtott gyertyák jelképeznek, középen a Kereszt áll az Áldozat kifaragott Testével. A padok szembenéznek az Oltárral. Készen, hogy az "Új-Szövetség" Isten és emberek között újra és újra megújuljon minden padban térdelő életében. A misekönyv szótlanul őrzi a Tanítást, a Parancsot, az Isten Üzenetét. A Tanácsot, az Irányítást: az emberi élet megrajzolt térképét. Hogy majd a Szentmise bemutassa a Sikerült Embert, az Istenember Krisztust, a megváltót, a tanítót, a példát, akinek földi élete örök mintája az emberi életnek. Valamikor a kínai császárok Peking városfalain kívül a ciprus ligetek közepén kerekalakú Oltárt építettek. Az oltár a szabadban állt, alapzata az egész földkerekség volt, mennyezete a kék égbolt. A császár, az ég fia fölállt az oltár közepén egyedül, hogy az Ég Urát a Föld Népével összekösse. Elégtelen volt, csak emberi rítus, hit és áldozat. Most Krisztus áll az oltáron, hogy az Isten fia összekösse az Istent az Emberekkel. Hogy minket fölemeljen az Istenhez és Istent lehozza hozzánk. Még öt perc, - a harangok újra megkondulnak és hívják a templom híveit hogy életüket a templom Műhelyében beállítsák úgy, hogy kilépve az utcára és hazatérve házaikba, a munkahelyükön, szórakozásaikban, emberi életük egyéni, közösségi, gazdasági, testi és szellemi vajúdása között járják az Utat, hordják és közvetítsék az Igazságot és éljék az életet, ami az Elet. HALOTTUNK: Mrs. Julianna Sipos, Windsor, Ont. Canada R. I. P.
