A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-07-01 / 7. szám
39 MISSZIÓS IMASZÁNDÉK Hivatások a missziókban A Bölcsesség Könyvének tanúsága szerint (29,15) leginkább az az alamizsna szól érdekünkben az égben, melyet Isten szolgáinak képzésére adnak. Tóbiás könyvében pedig azt olvassuk (4,11), hogy a Mindenható szemében az az áldozat a legkedvesebb, melyet az Újszövetség papjainak nevelésére szánt adományunkkal hozunk. Befektetésünk valóban sehol sem lehet gyümölcsözőbb, hiszen a papneveléshez való anyagi hozzájárulás részesekké tesz bennünket szentmiséikben, papi munkájuk apostoli gyümölcseiben is. Ha Jézus Krisztus úgy mondja, hogy Neki tettük, amit egynek a legkisebbek közül tettünk, menynyivel inkább ez a helyzet áll fenn akkor, amikor a papképzés érdekében jótékonykodunk,hi szén a pap "Krisztus képmása" a földön s az O jelenlétét biztosítja, az O munkáját folytatja. A papjelöltek száma egyes missziósterületeken napról-napra növekszik - ennek csak örülhetünk s kérnünk Istent, hogy számban és életszentségben egyarántgyarapodjanak. De növekvő számuk képzésük szemszögéből! újabb problémát vet fel s egyre növekvő segítséget tesz szükségessé. Sajnálatos és nem egyszer előforduló eset, hogy a papnevelő intézetek a jelentkezőket helyszűke vagy egyéb anyagi eszközök hiánya miatt kénytelenek visszautasítani. Már most csak azokat vegyék-e fel, akiknek képzését anyagi eszközeik révén biztos ítani tudják; ugyanakkor meg utasitsák-e el a többieket, akiknek viszont hivatásuk van Istentől? Ilyen eshetőséget fontolgatott XII. Pius pápa, amikor úgy döntött, hogy kivétel nélkül minden hívőtől nagyobb közreműködést kell kívánnia ezen a téren. Menynyi pénzt szórnak el felesleges fényűzésre? Mennyivel jobban fel lehetne használni ezt a tekintélyes összeget a missziósterületek papjainak és papjelöltjeinek
