A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-07-01 / 7. szám

33

VÉR iS LÁNG

KÖZÖTT

CSÁK LÁSZLÓ

Regény a spanyol forradalom idejéből

„ . . . . (,7- folytatás)

Hal/, mint a nosok!- Fiam, szaladj át Palomár százados úrért, valahol a közelben lesz.

Jött a százados és Jósénak is be kellett mennie. Egy időben a fontosabb jelentések alatt kiküldték, de most már mindig bent maradhatott.- Ezredes úr, - jelentette Palomár százados, - engedelmével...- Béke-ajánlat megint?- Igenis.- Akkor csak azt jelentse, amit azonkívül mondtak. Az elvonulásról már döntöttünk. Sajnálom a civileket, de a lelkiismeretem ellen tennék. Kitartunk!- Igenis!- De pogánymódra nem akarunk meghalni. Közvetítse kérésemet; küldjenek fel egy papot. A hivatalossal végeztem, foglaljon helyet, százados úr.

A százados leült. Jósé csak beszédjük elejét értette. Az ezredes magyarázott;- Jönnek, jönnek, de túl lassan. Az orvos nem jelentett semmit?- Ragályos bajnak nyoma sincs. Azt mondja, ez kész csoda ilyen körülmények között.- Helyes. Holnap a tisztikar és a legénység gyónni, áldozni fog. Természetesen, aki akar.- Mindenki akarni fog.- Haljunk meg a jó ügy szogálatában. Parancsnokunkhoz méltán.- Ezredes úr, hogyan?- Félreért. Itt nem én vagyok a parancsnok, vagy igen,parancsnok de nem főparancsnok.- Hát ki lenne más?- A boldogságos Szúz.

Hosszú szünet. Egy hang sem hallatszik. Azután újra az ezredes folytatja; - fel fogok menni a betegekhez. Szenvednek, ugye? Vele jár a harccal... A kezelés megfelelő?