A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-07-01 / 7. szám

30

P. Baják Mihály S.J.

A hét első napját, a vasárnapot már az apostolok idejében az ÍJ r napjának nevezték, mert ezen a napon győzte le a halált, pecsételte meg föltámadásával megváltói művét és küldte el a Szentlelket Egyházának. Ugyancsak ezen a napon szoktak összegyűlni az apostoli Egyház tagjai "kenyértörésre", vagyis a szentáldozat ünneplésére. "A hét első napján egybegyűltünk kenyértörésre. " - olvassuk az Ap. Cs-ben (20,7.)

A vasárnap a mi napunk is. A hét 16b órájából nem sokat - egyet! - kiszakítunk, és mindnyájan Atyánk házába sietünk. Szent békében, egyetértésben ott van az egész helyi Egyház: Krisztus titokzatos testének tagjai, és ott van köztünk valósággal Krisztus, a főpap és az áldozat egy személyben. Beszél hozzánk tanító Egyháza által, együtt imádkozik velünk, velünk együtt mutatja be magát áldozatul a mennyei Atyának a világ bűneiért. Meghí bennünket asztalához, és szent Testét-Vérét adja nekünk lelkünk táplálására, úgy a- mint azt tette az utolsó vacsorán apostolaival, és első híveivel a "kenyértörés" szent ünnepén. Mennyire ráillenek a tiszta, Krisztust szerető lélekkel együtt levő ünneplő, "úr-napi" gyülekezetre az a- postol szavai: "Ti... választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul lefoglalt nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott titeket. " (I Pét. 2,9.)

Akinek élő a hite, az kitüntetésnek veszi, hogy jelen lehet a szent áldozaton. Elég szomorú, hogy az Egyháznak súlyos paranccsal kell köteleznie a lanyhákat és a gyenge hitűeket a vasárnapi misére. A betöltött 7. életévtől kezdve ott kell lennie mindenkinek; a közös, nyilvános és mintegy hivatalos istentiszteletről senki sem hiányozhatik, akit komoly és súlyos okok nem akadályoznak. Szentbeszédet rádión is hallgathatunk érvényesen, de misét nem; azon személyesen kell részt vennünk. Valóban, gyászkeresztény az, aki saját hibájából elmulasztja ezt a nagy kötelessé-