A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-07-01 / 7. szám
31 gét, mellyel Istenének tartozik. Valamikor arról szokták megítélni, hogy valaki katolikus-e még, hogy van-e vasárnapja (mise stö.), húsvétja (áldozás), péntekje (böjt). A vörös Kínában papokat, ministránsokat, híveket ítéltek kényszermunkára mise miatt. Mégis azt olvassuk, hogy a hívek nagy bátorságot tanúsítottak és áldozatoktól sem rettentek vissza, hogy vasárnapi kötelességüknek eleget tegyenek. Valahol a vörös kom- misszárnak túlórázást ajánlottak föl, hogy csak misére mehessenek. Néhol talán divat még a kés őn-ér ke z és. Ha ez saját hibánkból történik, üreslelkűségnek a jele, nagyfokú tiszteletlenség Isten iránt és figyelmetlenség azok iránt, akiket áhítatukban megzavarunk. A színház kapuját bezárják, ha az előadás már megkezdődött. És szoktunk-e későn érkezni moziba?? Jó akaratú embereket is, főleg gyermekeket, könnyen elfoghat mise alatt a megszokottságból származó unalom. Könnyű ez ellen küzdeni, ha ismerjük a szentmise gazdagságát és iparkodunk azt kiaknázni. Figyelemmel, elmélyedve misézzünk a pappal! Amise közösségi istentisztelet! Ezért van oly sok miseima többesszámban. Tevékenyen vegyünk részt a nagy áldozatban és erre neveljük a gyermekeket is. Énekeljük értelemmel, lelkesen igazán szép miseénekeinket, melyek a mise részeihez vannak alkalmazva. Kezdettől fogva azt akarta az Isten, hogy az ember a hetedik napon - állataival együtt! - kipihenje in agát. Ezt akarta kihangsúlyozni a teremtés hat időszakának és a hetedik nap pihenésének leírásával. "És Isten bevégezte művét, melyet alkotott, a hetedik napon... és megáldotta a hetedik napot és megszentelte azt,... " (I Móz. 2,2. 3.) Az Egyház az ő parancsával vési szívünkbe Isten gondolatát, a mi testi-lelki javunkra. Vasárnapunkon nincs helye a hivatásbeli, nehezebb testi munkának, ha az igazán nem szükséges és nem elkerülhetetlen. Mindnyájan fellélegzünk és örülünk a vasárnapnak, és nem visszük abba bele a hétköznapi munka zaját, gondjait, lélektelenségét, de a féktelen élvezethajhászást, a lélekölő semmittevést, unalmat, lézengést sem. Vasárnapunk legyen elsősorban a család napj a ! Itt is érvényesülnie kell azúr mondásának: "Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza. " (Mt. 19, 6.) Végtelenül szomorú, ha a családtagok ahányan vannak, annyi felé menekülnek a családból! Elsősorban a szülők dolga gondoskodni arról, hogy a vasárnapi családi együttlét kellemes legyen és egyike a legszebb emlékeknek az egész életen át. Ezt a körülmények szerint más és más
