A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-07-01 / 7. szám
22 kulhatott volna ki az ókor mitikus világélménye és a középkor szimbolikus szemléletmódja nélkül. Nagy tévedés tehát - mind az általános, mind pedig az egyedi történelem szempontjából - ha az életegész egy bizonyos szakaszát az előző életszakasz céljának tesszük meg. Eltekintve attól, hogy ez a magatartás pökhendi öndicsőítés. Sőt azt is mondhatnánk, hogy az állandóan felnőttek körében élő és felnőttek befolyása alatt álló gyermek sohasem válik igazi felnőtté. A valóban megélt gyermekkor nemcsak lépcső a felnőtt-lét felé, hanem az egész egzisztencia állandó alkotóeleme marad. A gyermek tehát egy növekedő élet. Életszakaszában rejlő erkölcsi érték, a helyes növekedés megvalósítása, komoly feladatot ró a felnőttre. Mindenekelőtt a szülőkre, de az idősebb testvérekre, a tanítókra és nevelőkre is. A gyermek egzisztenciája két pólus, önmaga és a nevelő személye között játszódik le. A nevelőn mindazokat értjük, akik a gyermekért felelősek. Annál nagyobb a nevelő szerepe és jelentősége, minél kisebb még a gyermek. A gyermekkor erkölcsi problémája ezért elsősorban a nevelő problémája. A növekedéssel az erkölcsi probléma súlypontja a nevelőről a gyermekre megy át. Mi tehát a nevelő feladata? 3. A modem pedagógia egyik kezdeményezője, Herman Nohl, mondotta egyszer, hogy a nevelőnek a gyermeki életérdekeitkellmegvédenieafelnőttek világával szemben, de természetesen a gyermek ösztöneivel szemben is. Gondoskodnia kell tehát, hogy a gyermek valóban gyermek lehessen. Nem állítjuk, hogy a gyermeknek végig meg kell őriznie játékos magatartását, s hogy nem kell megtanulnia az élet fegyelmét. A növekedés e két elemének helyes viszonybankell állnia egymással. Be kell állítani a gyermeket az adott rendbe, ösztöneinek és vágyainak keretet kell szabni, rá kell vezetni őt arra, hogy a család és iskola kötelezettségeinek eleget tegyen. Ebben áll a nevelő feladata. Mindezt azonban úgy kell elérnie, hogy ugyanakkor szabad teret hagyjon a gyermek életében a játék számára, s hogy a megszorítások ellenére a gyermek saját gyermeki életét élhesse. Könnyen kimondottuk a "játék" szót, s nem figyeltünk fel gazdag jelentésére. A játék ugyanis összefoglalja valamiként a gyermek egész spontán tevékenységét. Pontosabban: olyan tevékenységet jelöl, amelyet nem a rajta kívül eső cél, hanem a benne rejlő értelem és
