A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-07-01 / 7. szám
16 Troisfontaines Roger S.J. ■A. HIT BÖLCSELŐJE GABRIEL MARCEL I. A háború vége óta sok szó esik az "egzisztencialista" bölcseletekről. Sokan úgy tartják, hogy nem férnek össze a hittel. Pedig fő- motivumaikon érezhető a természetfeletti igazság sugallata. Ha az új bölcselők egyike-másika mégis a hit ádáz ellenségének bizonyul, ez éppen onnan ered, hogy a Kinyilatkoztatást valójából kiforgatják és elvilágiasítják. Ez viszont nem leíró módszerükből és nem az emberi szabadságról vallott alaptételükből következik, hanem a szabadság téves megítélésére és helytelen használatára vezetendő vissza. A szabadság a szeretetbeérés nélkülözhetetlen föltétele; de velejár a vétkezés lehetősége is. Az egzisztencialista létmagyarázatok - egy azonos távlaton belül - úgy elütnek egymástól, mint menny és pokol. Közös bennük az igény: az élethez közelálló, élt és átélt igazság után szomjaznak, vágynak a belső teremtő erők mozgósítására. Aki ezeknek a követelményeknek az útját teljes következetességgel járja, az a hittől nemhogy távolodnék, inkább közeledik hozzá. Elég követni Gabriel Marcel lelki fejlődésének az útját, hogy erről meggyőződjünk: a mai eszmeáramlatok elsőrangú ismerője, a mai eszmélési módszerek szakavatott alkalmazója a hitetlenségből az élő hitre tért át. Egzisztenciái ista? 1925-ben megjelent cikke, Létezés és tárgyilagosság, elismert nevet biztosít számára a létbölcseleti mozgalom kezdeményezői között. Senki sem vonja kétségbe, hogy a mozgalom egyik legeredetibb irányát képviseli. Nála azonban a bölcseleti idealizmus bírálata, a technika és a természettudományok uralmának az ellenzése nem csap át minden érték tagadásába, gőgös önelégültségbe, ateizmusba, mint sok mai, magát egzisztencialistának nevező bölcselőnél. Éppen e miatt Gabriel Marcel visszautasítja, hogy ezt a
