A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-07-01 / 7. szám

9

ÁLTALÁNOS IMASZÁNDÉK

Az ember-méltóság Magna Chartája Isten szava: "Alkossunk embert képünkre és hasonlatosságunkra!" (Gén. 1,26.) - ezt pecsételte meg vérével a mi Megváltónk.

I Az emberi személy * méltósága. -Értelemmel van megáldva, az isteni bölcsességemé szikrájával, mely megismer s az igazságok szemléletére és ítéletalkotásra képes. Van akarata, mely az isteni hatalom egy sugara s szabadon választ és irányítja tetteit; általa önmaga ura az ember, de ugyanakkor Istennek tartozik felelősséggel és saját sorsának irányítója. - Az emberi személy ezenfelül halhatatlan, az öröklétben él. Isten akarata szerint élvén éri el végső célját; a legfőbb Jó boldog és örökkétartó birtoklását. - De az emberi személy Isten képmása is, természetes és természetfeletti értelemben. Benne tükröződik a szépséges isteni lényeg, mert ért, akar, szeret és szabadon választ - mint Isten, s így minden más teremtménynél nagyobb fokban részese, utánzója és megnyilatkozása az isteni jóságnak.

Nem tárgy, hanem személy az isteni Művész keze-alkotása, a teremtés koronája. Isten csodás körülmények közt teremtette s még ragyogóbb csodával megváltotta és magához emelte. Részese ugyanis Isten életének. Az isteni élet teljessége a Megtestesült Istenben van meg s ennek bőségéből mindenki más részesül. Ezért az emberek Isten fiai, szinte megistenült lények, akik végül is mérhetetlen nagy áron, az ártatlan Bárány vérén váltattak meg.

Az ember egyedül Istentől függ; minden más e teremtésben csak