A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-07-01 / 7. szám
10 érette létezik, hogy szolgálatára legyen. Megvan a módja rá, hogy emberi és természetfeletti adottságait kifejlessze és eleget tegyen isteni rendeltetésének. Minden az emberért van - nemcsak a természet erői, hanem a társadalom, az állam, az Egyház, a szentségek, sőt maga Jézus Krisztus is, aki érettünk embe- kért és a mi megváltásunkért szállott alá az egekből. Az emberi személyiség * alapvető j og a i közé tartozik például j og a az élethez s annak kibontakoztatásához, elsősorban a vallásos neveléshez; joga a vallás gyakorlatához; mely életünk elsődleges feladata; joga a házas- és családi, élethez; szülői joga a gyermekek vallásos szellemű neveléséhez; joga a munkához az egyén és a család fenntartása érdekében; joga a szabad pályaválasztáshoz; joga az anyagi javak megfelelő használatához. Ma nem egy oldalról veszély fenyegeti az emberi személy méltóságát. Az anyagelvűség többnyire csak a tömeg egy alkotójának tartja az embert - ami meglehetősen megalázó. Hiányzik a kölcsönös szeretet, mindenütt elterpeszkedik a szívek keménysége, mindenfelől csak vita és veszekedés hallatszik. A hatalmasok a gyengék rovására és azok jogait lábbal tiporva akarják nyereségüket növelni s önző céljaik érdekében eszközkénthasználjákfel embertársaikat. Az emberi személy méltóságát sérti a nyilvános erkölcstelenség is, és a széles körökben elterjedt magzatelhajtás ténye. Hiányzik az igazi szabadság, mert a mérlegelés, az önálló ítélet, az egyéni döntés mind elvesztik személyi jellegüket a korszerű hírszolgálati technika vad lármájában, mely a közvéleményt is a propaganda módszereivel alakítja. Ilyenek s effélék fokozzák le az emberi méltóságot és süllyesztik az embert a lélektelen gép, az alaktalan tömeg szintjére. Korunk rabszolgája nem maga gondolkodik, nem maga dönt - mások végzik ezt helyette. A lélektani ráhatás (szuggesztió) és a modern tudomány eszközeivel az agyműködésre is hatást tudnak gyakorolni s így alakítják ki azt az embertípust, mely úgy gondolkozik és úgy beszél, ahogyan mások parancsolják - de persze nem szabad többé s felelősség sem terheli. Korunk technikája is veszélyt rejt magában az emberi személy méltóságát illetően. A technikai haladás gyakran a gőg és önelégültség érzetét kelti; az ember a világmindenség föltétien urának képzeli magát; a legfőbb jót a technikai fejlődésben véli felfedezni s nem törődik többé a lélek értékeivel. A technikai szellem ezenfelül még a munka kérész-
