A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-06-01 / 6. szám
41 alatti világ, az ösztönök nehezen megközelíthető s igen sokszor félreértett világát térképezik fel legjobb tudásuk szerint. A tudósok egész garmadája: szociológusok, orvosok, statisztikusok, krimina- listák, lélekbúvárok, közgazdászok, antropológusok stb. stb. dolgo- zikminden erejével a különböző listák összeállításán. Hat világrészen kutatnak még ismeretlen, vagy elfeledett utasok után. Nemegyszer a félelmetesen megszervezett titkos-rendőrség kutatja felakü- lönféle okok miatt rejtőző utasokat. Evenkint megjelenik az érdekes statisztika a nagy újságokban, szakkönyvekben. Mindenki olvashatja, akárki tanulmányozhatja, vagy akárki is javíthatja, kiegészítheti, ha szükségesnek tartja. Mert ami a legkülönösebb az egész dologban: nincs egyetlen illetékes hely, egyetlen illetékes személy vagy iroda az egész földön, az említett névsorok hivatalos átnézésére, ellenőrzésére, rendezésére, jóváhagyására. Legtöbbször csak afféle amatőr-statisztikusok műve az egész. Az egyes országok ugyan felelősnek érzik magukat a lista egy részéért, de végeredményben senki se tudja igazán megmondani, mire is való ez a sok statisztikus adat. Vagy ha tudni véli is, nincs joga dönteni az utasok felett. Vajon ki is merné a döntőbíró szerepét játszani ott, ahol magának az utazásnak jogosultsága, szükségessége és indítóokai is megkérdó'jelezhetők. Ha mégis mindenáron el akarjuk dönteni ezeket az életbevágó kérdéseket, rendesen háború a vége... Az utazás ingyenes. Ebben mindnyájan egyetértünk. Mégis "adót" kell fizetni az embereknek az ülőhelyért. A poggyász, a csomag is probléma; azt is megvámolják (pénzt, földet, házat, autót; újabban még agyerekeketis!). Nincs legfőbb tekintély az utasok között - mindnyájan egyformán "csak" utasok - a valóságban azonban mégis sokan parancsolnak. Ki szelíden, baráti módon, segítőén; ki meg fennhéjázón, pökhendi módon, fenyegető gesztusokkal, pisztollyal, géppuskával, karhatalommal. Senki se tudja biztosan, honnan, kitől kapták a megbízást a parancs oláshoz. Nincs hivatalos kalauz (minek is lenne ott, ahol mindenki utas és ahol az út ingyenes?), s mégis sokan játsszák a kalauzt. Igazi vezető (olyan pilóta, mozdonyvezető féle szerepben) nincs, mert nem kell. Mozog a Föld anélkül is. És épp ez a bökkenő: nem tudjuk irányítani! Am maradjunk csak egyelőre az utasoknál. Hiába kérdezzük legközelebbi útitársunkat: miért szánta el magát erre az egy életre szóló utazásra; vagy hogy hol, mikor szándékozik leszállni. Erre senki sem tud feleletet adni. Csak annyit tudunk: hol, mikor, milyen hónapban, milyen napon, hány órakor szálltunk fel erre a titokzatos
