A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-06-01 / 6. szám
32 tott vissza repülőgépe. Két olajfa-csemetét ásott ki az Olajfák hegyén, ahol Jézus annyit tanított, ahol virrasztott és vérrel verejtékezett a megváltás gyötrelmes és dicsőséges beteljesedése küszöbén. Az egyik csemetét elültette zarándoklatja emlékére az Olajfák hegyén levő apostoli delegatura kertjében. A másikat magával hozta a Vatikánba, hogy ott, a kertben ültesse el. ^jl aj fák hegye, olajfa - megható történeti emlékezés a helyre, ahol Krisztus járt, s kinek nyomába földi helytartója végre majdnem kétezer év után eljuthatott. De jelkép is. Noé. Özönvíz. Galamb. - A béke olajága... (Saád Béla, "Új Ember".) * • Száraz ág volt csupán, olyan mint a többi, Mit Áron tett oda a frigyszekrény elé, Száraz, csupasz mandulaág. S nézd, másnap mégis csoda történt: A száraz ág csupa virág, Csupa, csupa fehér virág. • Mit látsz, mit látsz, anatóti pap? Mit látsz, Jeremiás, az éjszaka egén?- Virrasztó vesszőt látok én, Ágazó, virágzó mandulafát, Az ég és föld és kicsiny szobám Csupa, csupa fehér virág. Mandulafa virraszt a tavaszi éjben, A csillagos éjben, hangtalanul, Hogy elsőnek nyíljon olyan másba, Csipkés, csodás fehér virágba, Ha rálehelt az Úr. PAPSZENTELESRE. Es hordozza, viszi az égi csodát, Isten Testét és Bocsánatát, A századokon át. Pedig csak száraz mandulaág, Száraz, töredezett ág, De rá I e h e /1 az Isten. C sé r y Péter verse (A vershez az ihletet Jeremiás látomása, vö. Jer. 1,11-12, adta.)
