A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-06-01 / 6. szám

33

Az első világháborút követő esztendőkben egy újfajta láz gyötörte a szegény magyar népet; A Hősök Szobra avatásának láza. Igaz, a magyar nép nem igen tudta, miért hullatta vérét 1914-től 1918-ig„ De- hát Ferenc Jóska hívta őket, hogy menjenek, hát mentek. Hiábavaló volt Tisza Pista minden erőlködése, ha egyszer "Ferenc Jóska azt izente, elfogyott a regimentje", hát jó magyar virtusból, fel kell tölteni a ritkuló regimenteket. Pántlikás kalapok düllöngőztek végig a falusi utcákon. Az a legény, aki "untaglik" lett, ki se merte dugni az orrát az utcára. Sírtak az asszonyok, sírtak a leányok, de a legénybiztatta őket; "Ne ríjjál galambom, tubicám, egy hónap s ripity- tyára verjük a muszkát, meg a rácot s gyüvünk haza". De bizony, sok közülük nem jött többé haza s így minden falunak megvoltak a hősi halottjai. Lőcsfalvának is 115.

Ha tehát hősök voltak, szobor is kell nekik. Faragták, öntötték a szobrászok éjjel-nappal. Mert a láz olyan nagy volt, hogy ha egyik faluban felemelték, a szomszéd falu már nem is számított igazi falunak, ha ott nem állítottak szobrot. A búcsún elég volt csak ennyit mondani: "Ez a legény abbul a faluból van, ahun még Hősök Szobra sincs", s kész volt a veszedelem.

S mivel Szentlászlón már megavatták, lévén Lőcsfalva tőszomszéd falu, azt a szégyent a lőcsfalviak sem sokáig viselhették. így hát ők is megalkották a bizottságot és ennek eredményeképpen lassan elkövetkezett a lőcsfalvi Hősök Szobrának leleplezése is.

Az egész falu izgalomban égett. Nem is lehetett kapni a községházán sem marhapasszust, sem adóívet, sem telekkönyvi kivonatot, mert mindenki a nagy ünnepségre készült. Nagy nap lesz az! Ott lesz a megye főispánja a feleségével, a főszolgabíró, járásbíró urak és a föld egyszerű népe. Persze a szomszéd faluból is, mert nemes verseny folyt a suba alatt, kinek vanérdemesebb emlékműve?Eljön- nek hát a szomszéd atyafiak is, hogy összemérjék az övékét a lőcs(A ló'csfalvi pap naplójából.)