A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-05-01 / 5. szám

47 minden egyes minisztérium és hivatalnok az ezen minisztériumokban dolgozó valamennyi prelátus ill. címet nem viselő áldozópap. Hiva­talokról van szótehát és nem tudományos intézményekről, hivatalok­ról és nem apostoli mozgalmakról. így az is érthető, hogy ezekben a hivatalokban mindazok a hibák megtalálhatók, amelyek általában a hivatali szervezetet és ügyködést kísérni szokták. Ezeket a hibákat adott lélektani körülmények között nagyoknak is láthatja az ember, de megnagyíthatja azokat bizonyos irányzatosság is. Erre utalt VI. Pál pápa a kúria hivatalnokaihoz intézett szeptember 21—i beszédé­ben. Egyrészt megállapította, hogy a pápa és a kormányzásban őt segítő kúria között mindig tökéletes volt az összhang. Ez magától értetődő dolog, - hangoztatta a pápa - hiszen a kúria méltóságát, te­kintélyét éppen az adja, hogy a pápa utasításai alapján, a pápa aka­ratának szellemében intézkedik, a pápa rendelkezéseit hajtja végre. De a szentatya másrészt arra is kitért, hogy a kúria munkáját kri­tika is éri. Magyarázható abból, hogy a kúria az Egyház központi hi­vatalainak együttesét alkotja és ha munkájátbírálgatják ezt csak azért teszik, hogy Krisztus és a lelkek ügye késedelmet ne szenvedjen. Ezt a kritikát a kúriának alázatosan el kell fogadnia, az ellene felho­zott nehézségeket alaposan át kell gondolnia, el kell ismernie, ha hi­ányok, mulasztások vannak. Rómának nincs szüksége arra, hogy sü­ketnek tetesse magát és így védekezzék. Nem kell félnie a becsüle­tes bírálattól, annál kevésbé ellenségeinek vádjaitól. Ami pedig a reformokat illeti, nyugodtan állítható, hogy a kúria maga kívánja eze­ket a reformokat. Maga fogja megszövegezni és megvalósítani a re­formokat. Nem fog félni Rómában senki sem attól, hogy a kúria hiva­talnokait a világegyház egészéből hívják be központi szolgálatra. A kúria nem fog harcolni azért, hogy let mit idők kiváltságait megőriz­ze, nem is fogja sajnálni az elavult formákat. A kúria nem is akarja a saját hatáskörében megtartani azokat az ügyeket, amelyekben a püspökök sokkal jobban tudnak intézkedni. Semmiféleképpen sem fog­VI. PÁL PÁPA NÁZÁRETI BESZÉDÉBŐL "Názáreta Jézus életébe való elmélyedés iskolája. Itt az ember meg­tanul ja megismerni, megfigyelni s elméi kedve megérteni, mi a mélységes és titokzatos jelentősége annak, hogy az Isten egyszerűen, alázatosan és szeretettel tel jes módon megtestesült az emberek között. Itt megtanul­juk, melyik az út, mely Krisztus megértéséhez vezet... Szűz Máriától hármat tanulhatunk a tisztaság erényén kívül: A Hallgatást, a házimun­kában való tevékenykedést és a munka megbecsülését".

Next

/
Thumbnails
Contents