A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-05-01 / 5. szám
44 benálljon a zsinat vezető témájával. Önálló témaként foglalkozni Mária személyével azt a benyomást kelthetné a nem-katolikus keresztények körében, hogy a zsinat új Mária-dogmát akar definiálni. Mária az Egyház előképe, az Egyház is, Mária is a megváltásnak köszönheti létét és mindkettő a jelen üdvösségrendben a kegyelem eszközlő forrása. A századok folyamán a Mária-tisztelet is az Egyház mint édesanya iránti tiszteletből nyert ihletést. Mária személyi kiváltságainak eszkatologikus értelme is van. Szükséges, hogy a keresztény népet figyelmeztessék Mária üdvösségrendi küldetésére. A híveknek újból és újból ki kell fejteni, hogy mi lényeges és mi lényegtelen a Mária-tiszteletben. Ami pedig elszakadt testvéreinket illeti, a keleti ortodoxia minden nehézség nélkül fölismerheti majd a zsinat Egyházról szóló dogmatikai konstituciójában az általa is buzgón tisztelt Istenanyának az arcát, míg protestáns testvéreink közül különösen azok, akik a Szentírást tanulmányozzák, fölismerik majd Máriában az Egyház előképét. Miután a két szemben álló véleményt Santos bíboros és König bíboros bemutatta, a zsinati atyáknak a következő kérdésre kellett szavazatukkal válaszolniok: K í vánj ák-e vagy sem, hogy a ma- riológiai szkéma az Egyházról szóló j a v as 1 at hat o - dik fejezete legyen? Csak igennel és nemmel lehetett válaszolni. A 2193 szavazó közül 1114 igennel, 1074 nemmel válaszolt. A pozitív szavazatok száma csak 7-el haladta meg a megkívánt többséget. így a zsinat a mariológiai szkémát az Egyházról szóló dogmatikai konstituciőba építi be. Ismételjük: a szavazás nem a mariológiai rész szövegére vonatkozott, hanem csupán arra, hogy ezt a részt külön tárgyalják-e, vagypedig az Egyházról szóló konstituciőba építsék be. A nagyon megterhelt fa nem gondolkozik már azon, mi a jó és mi a rossz, már csak a gyümölcsre van gondja, amelyet szerteágazó kar ja hoz. - Boldogok, kik súlyos teherrel vannak megrakva és hordozzák a szeretet gyümölcseit, s nem mozdulhatnak többé, mert a gazdag súly alatt a fa összetörik". "O Istenem, emlékezem a sötétségre, amikor szemtől-szembe álltunk egymással mi ketten, ezek a délutáni sötétségek télen a Notre-Dame- ban, én teljesen egyedül, teljesen összeroskadva s a nagy bronz-Krisz- tus arcát bevilágította egy huszonöt centiméteres gyertya fénye. A hit volt egyedül bennem és én néztelek Téged csendben, mint egy ember, aki szereti a barátját". (Paul Claudel gondolataiból.)
