A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-05-01 / 5. szám
45 VI. A kúria reformja. Korábban már rámutattunk arra, hogy a zsinat második ülésszaka a fáradságos munka jegyében telt el. Hetente öt munkaülés volt, a zsinati atyáknak naponta 9 órától délig kellett a zsinati teremben ül- niök és hallgatniok a mise után kezdődó' ülés felszólalóit. A felszólalóknak mindig szigorúan a tárgynál kellett maradni ok, hiszen csak 10 perc állt rendelkezésükre, így senki sem gondolhatott arra, hogy gondolatait szellemes kitérésekkel, példákkal fűszerezze. Nem is igen adódott ilyenekre alkalom, mert a vita tárgyát alkotó kérdések, főként a zsinat másodikülésszakának első felében, hittudományi problémák voltak. A világsajtó képviselői is napról-napra megjelentek a zsinati sajtó irodában és várták az ülésről kiadott hivatalos jelentést. Ez a jelentés elég bőven tájékoztatta a lapokat, de nem tartalmazott semmiféle "szenzációs" anyagot. Nagyrészt száraz teológiai érvek felsorakoztatásából állt és ezek az érvek nem voltak mindig áttetszők azok számára, akik mint az újságírók föltételezhetően nagy része, szinte először találkozott az életében a teológiával. Az újságot olvasó nagyközönség megszokta, hogy az élénk vagy még inkább heves parlamenti viták csakugyan mozgalmasak és a pattogó szavakat, jól elhelyezett szellemes utalásokat, szarkasztikus vádakat helyeslő morajlás, dörgő taps, falakat rengető dübörgés fogadja és ha kell a honatyák még egymásnak is esnek úgy, hogy a parlamenti őrségnek kell szétválasztani a jó vagy rossz ügy érdekében küzdő csoportokat. Bizonyára emlékezünk arra, hogy még az ENSZ közgyűlésén is voltak színes és eredeti megnyilatkozások, pl. a Szovjetunió első méltósága lehúzta cipőjét és avval verte az asztalt, mert ökle már nem bírta. A zsinaton, állapíthatta meg a sajtó, ilyen rotációsokra kívánkozó epizódok nem voltak, még a tapsot is betiltották és a zsinati termet majd egy kilométeres körzetben senki illetéktelen megnem közelíthette. A Szent Péter tér külső peremén pedig ugyancsak hiába hallgatódzott az ember, odáig még neszként sem jutott el egyetlen egy szó sem. Gondolhatjuk, hogy a "bombahírekre" éhes sajtó mennyire megörült, amikor a püspökök és az egyházmegyék kormányzásáról szóló javaslat tárgyalása közben a jelentésekből olvashatta, hogy így és úgy kritizálták a római kúriát. Egyszerre felvillanyozódott mindenki, aki tollával keresi kenyerét. "Heves harc a kúria körül" - "Bíborosok szócsatája" - "A reformisták a pápa beszédétől bátorítva a kúria hatalmának a letörését követelik" - "A kúria körömszakadtáig védi saját pozicióit" - ilyen és hasonlócímekalattkommentálták a zsinatnak az Egyház központi hivatalaira vonatkozó észrevételeit.
