A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-05-01 / 5. szám
43 sét, ezt nem tudjuk. Sokban függ ez a kérdés nemcsak a nyugati egyház jelen fegyelmi rendjétől, hanem az egyes népek fölfogásától is. A vita folyamán az afrikai püspökök közül nem egy ellene volt annak, hogy a diakónusok nős emberek legyenek, mert amint hangoztatták, népük a papi nőtlenségben a lelkiség egyik legerősebb szimbólumát látja és a katolikus papot éppen azért becsülik oly nagyra, mert hősi lemondással uralkodni tud ösztönein. A nyugati kereszténység főpásztorai közül viszont arra hivatkoztak sokan, hogy igen jól esne azoknak a világiaknak, akik egész életüket a plébánia szolgálatában élik le, ha az egyházirend tagjaivá emelnék őket. Nem arról van szó, hogy villámtanfolyamokkal kiképzett fiatalembereket szenteljenek diakónussá. Azok kapnák meg a püspök kézfeltétele által s szentségi karaktert és kegyelmet, akik sok év tanúsága szerint mind mint tisztaéletű családapák, mind mint a plébánia vagy a hitoktatás szolgálatában álló becsületes munkaerők ezt megérdemelnék. Gyakorlati kérdésnek minősíthetjük a zsinat második ülésszakán fölmerült azon kérdést is, hogy a zsinat hol emlékezzék meg kiadandó konstituci óiban a Szentséges Istenanyáról, Máriáról. Önálló szkémaként szerepeljen a zsinaton ez a téma, vagy pedig építsék be az Egyházról szóló dogmatikai konstitucióba? Mielőtt a főpásztorok szavazással döntöttek volna, mindkét álláspontot megvilágították. Mondjuk, gyakorlati kérdésről van szó, mert csak azt vitatták,, hogy itt, vagy ott kapjon helyet a mariológiai szkéma. A témának önálló szkémaként val-ótárgyalását Santos manilai bíborosérsek a következő argumentumokkal támasztotta alá: A tény, hogy a zsinat önálló témaként foglalkozik Máriával, jobban kidomborítja az Istenanyának az Egyházban birtokolt egészen sajátos méltóságát és üdvösségtörténeti hivatását. Az Egyházról szóló javaslat nem alkalmas arra, hogy fejezeteit a Máriáról szóló résszel bővítsék. Azért sem illik e szkémába a mariológiai javaslat, mert Mária nem úgy tagja az Egyháznak, amint mi emberek tagjai vagyunk. Elszakadt testvéreink az ortodoxia körében örömmel látnák, hogy ez a zsinat is különleges tisztelettel emlékezik meg a Keleten ma is buzgón tisztelt Szentséges Istenszülőről. Az Egyházról szóló szkéma az Egyházat csak a maga vándorútján tekinti és nem beszél a megdicsőült egyházról, ezért sem szabad itt tárgyalni a mariológiai részt. A másik vélemény mellett, ti. hogy a zsinat a mariológiai szkémát az Egyházról szóló javaslat utolsó fejezeteként tárgyalja, König bécsi bíboros-érsek a következő érveket sorakoztatta föl: Először is az Egyház alkotja a zsinat fő tárgyát, tehát úgy kell megemlékezni Máriáról, hogy ez a megemlékezés szerves összefüggésT
